Bálint Bertalan építész-képzőművész  Mátyás király és az itáliai reneszánsz c. előadása

Rex Typorum kiállítás finisszázsa a MET Galériában 2018 augusztus 16. csütörtök 18 óra.

Záró esemény: Bálint Bertalan építész-képzőművész  Mátyás király és az itáliai reneszánsz c. előadása

A Magyar Elektrográfiai Társaság megrendüléssel adja hírül, hogy hogy életének 83. évében elhunyt PAPP TIBOR József Attila-díjas író, költő, műfordító, tipográfus, vizuális művész, a magyar avantgárd meghatározó személyisége, az első magyar automatikus versgenerátor megalkotója, a hetvenes évek elejétől jelentős avantgárd irodalmi fórumként számon tartott, párizsi Magyar Műhely alapító szerkesztője, aki nemcsak a magyar, hanem a világirodalom számítógépes költészetében is kiemelkedő életművet hozott létre.

Papp Tiborral mint az időközben hazatelepült Magyar Műhely alapítójával és tevékeny tagjával a Magyar Elektrográfiai Társaság a megalakulástól kezdve folyamatos kapcsolatot tartott, a Magyar Műhellyel közösen rendezett kiállításunkon az ő számítógépes munkái, vizuális költeményei is szerepeltek. Egymás rendezvényein részt vettünk, személye példát, jelenléte megerősítést jelentett az elektrográfiai tevékenységet folytató művészek számára.


Búcsúztatása augusztus 3-án, pénteken 12 órakor lesz a Fiumei Úti Sírkert ravatalozójában.



Nyugodjék békében! Emlékét megőrizzük!

A kiállítás nyitvatartásával, látogatásával kapcsolatos információk:
Bornemisza Rozi: 06 20 312 4884

Interjú Füleky Adrienn képzőművésszel

  www.adriennfuleky.hu
 Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

  Legfontosabb díjai:
  1982. Kondor Béla Emlékérem
  1987 Derkovits Ösztöndíj
  2014. MEGA-PIXEL, Hommage á Bálint Endre kategória- Zsűri elismerő oklevele

Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

Körülbelül 10 éve.

Miért szereted ezt a műfajt?
 
A variációs lehetőségéért, a végtelen a folyamatos alakíthatóságáért és az ornamentikus lehetőségekért. Ez a műfaj a modern kor szellemiség tükrözi vissza számomra, a létrehozott művek a „MA” aktuális mondanivalóját szinte naprakészen tálalják/hatják.

Kik hatnak a munkásságodra?  

Főleg a természet, a 20. századi művészet/művészek, de több alkotásomnál saját fotóimból indulok ki, hogy létrehozzak egy új művet, ami többet fejez ki, mint az adott fotó.

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotói módszeredbe.

Koncepcióimnak többszöri kiindulópontja (ld. előző pont) a természet és annak két formája a hullám/föld, amely motívumként a vízhez/talajhoz kapcsolódó képzetek mellett felületként a rendezetlenséget/ rendezettséget, az állandót/mozgást/változást hordozza. Alkotásaim egy részében viszont a hálót/kört/négyzetet, mint motívumot jelenítem meg, ami viszont a változással szemben a rögzítettséget, az állandóságot mintázza.

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

Más a szabadkézi alkotás és más a gépi megjelenítés, a két alkotói módszer elemei bizonyos szempontból „átjárhatóak”, de keverhetőségük még kísérleti stádiumban, folyamatban vannak. Számomra fontos a természethez való viszony, s alkotásaim többsége ezt tükrözi.

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja? Miért fontos számodra ez a tagság? Mit adott a Társaság neked?

2010-ben lettem a MET tagja.Fontos számomra a Társaság, mert inspiráló közeget ad, megjelenési lehetőséget biztosít és támogat.

Most éppen min dolgozol? Milyen téma foglalkoztat? Hol találkozhatunk a munkáiddal legközelebb?

Témám a tájhoz, a természethez kapcsolódik – az áramló folyó, a megtermékenyítő víz –, a föld megjelenítése (festményeken keresztül is). Legközelebb a MET által meghirdetett Digitális Agóra II. Nemzetközi Digitális Triennálén állíthatok ki. 

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad? 

Ez a legújabb munkám, és  nagyon szeretem ezt az áttört grafikát. Régebbi munkáimra is emlékeztet aprólékosságával, összetettségével.

Fénycsipke, 2018. computer grafika, 60x60 cm

Bózsa Evelin és Paul ter Wal

Interjú Bózsa Evelin képzőművész, grafikussal

  1961. Budapest
  www.dotclouds.com
  Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  +31 646 223 510

 Legfontosabb díjai:
  2014. MEGAPIXEL 2014. Hommage à Bálint Endre
  2010. III. Nemzetközi Küldeményművészeti Biennálé különdíj, Spanyolnátha
  2007. MATRICÁK – MET különdíj, Hommage à Kassák Lajos

Fotó: © Yvonne Zijp

Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni? 

22 éve. 1996-ban résztvevője voltam az első Digitális Grafikai Biennálénak, 1998-ban egyéni kiállítást rendeztem digitális képeimből a FISE Galériában. A '90-es évek elejétől – és utána a mai napig szinte folyamatosan – alkalmazott grafikus tervezőként dolgoztam a saját stúdiómban. Többek közt Adobe szoftvereket: Illustratort és Photoshopot is használtunk. A hardver-szoftver frissítés akkoriban létkérdés volt. A mindennapi küszködés a megélhetésért magával hozta a szükséget, hogy a technikai tudásom naprakész legyen. Ebből alakult ki minden.   

Miért szereted ezt a műfajt?  

Mert ez a leggyorsabb és a leghatékonyabb. Együtt forgunk a világgal: a napi igényekre szabatnak az eszközeink. Tegnapelőtt festmények és rajzok, tegnap
C-printek, ma 3D-printek, holnap virtuális-vizuális agymanipulációk... vagy ki tudja mi. Az itt-ben és a most-ban például elektrográfiák. (...)   

Kik hatnak a munkásságodra?   

Nem tudom. Azt tudom, hogy kik érdekelnek és kiket csodálok. Caravaggio, Kepes György, Robert Mapplethorpe mindenképpen említésre érdemes. A kortársak közül Saraceno és Klibansky. Irigylésre méltó látni, mekkora energiát képesek az innovációba fektetni, és milyen mesterien uralják a huszonegyedik század nyújtotta technikai lehetőségeket. Nagyra értékelem a lazaságukat, humorukat és magabiztosságukat.    

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotó módszeredbe.   

Nehéz lesz, de próbáljuk meg: „Első körben” mindent szenzuálisan és vizuálisan élek át. Szenzo-vizuálisan. A személyiségem túlérzékeny, mint egy ócska fotópapír, az agyam meg egy képekre, vizuális jelekre specializálódott szivacs. A képek és jelek sokáig, – néha évtizedekig – raktározódnak, ülepednek a szivacsban, remélve, hogy egyszer új életre kelhetnek a túlérzékeny fotópapír által. Időnként világos üzenetekké desztillálódnak. Ilyenkor alkotok. Hogy hogyan, milyen módszerekkel? Hát ahogy jön: eufóriában, makacsul, küszködve, sőt néha sírva. Máskor kíváncsian vagy addiktíve. Időnként bekapcsolom az intellektusomat, időnként kikapcsolom. A technikai rész... szerintem nem érdekes. Fotók, rajzok, lenyomatok, Photoshop, Illustrator és rengeteg filter. Rétegek halmaza meg ilyesmik. Aztán egyszerre, a kép megalkotja magát, (általam).   

Inspiráció: A világ mint vizuális entitás, illetve a világ a jelenések szintjén és a világ a jelentések szintjén.

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?   

Jó kérdés. A két módszer között jelentős különbség van. Én soha nem próbáltam egyensúlyt keresni vagy tartani közöttük. Régebben kísérleteztem a hagyományos és a digitális technika ötvözésével, és tapasztalataim szerint szép eredményeket lehet elérni velük pl. az illusztráció műfajában. De mint alkotói kifejezési forma, számomra a kettő összeegyeztethetetlen.   

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja? Miért fontos számodra ez a tagság? Mit adott a Társaság neked?   

Hivatalosan 2010-ben lettem a MET tagja, de már 2006 óta folyamatosan kiállítottunk a MET hazai és nemzetközi tárlatain Paul ter Wal-lal, férjemmel és alkotótársammal. Miatta települtem át Hollandiába. 2007 óta dolgozunk együtt, Dotclouds néven. Mindennapi inspiráció és frusztráció egyszerre. Karizmatikus és végzetes, egyfajta homme fatale... :)   

A MET-tagság azért fontos, mert az egyesület szerkezete és összetétele is életszerű, természetes. Egymástól nagyban különböző művészek társasága, egy empatikus személlyel az élén. Számomra fontos közeg, jó érzés a MET-hez tartozni. Ritkán adódik, hogy találkozhatok a tagokkal, olyankor boldog vagyok. Beszélgetünk, vitázunk, elemezzük egymás munkáit stb. szuper! Sokszor gondolok rá, hogy jó lenne valamiféle Gesamtkunstwerk-formában is összejönni, együtt alkotni, mint ahogy a Bauhaus-ban is tették a művészek, annó.    

Most éppen min dolgozol? Milyen téma foglalkoztat? Hol találkozhatunk a munkáiddal legközelebb?   

Mostanában a materiális és a metafizikus világ feszültségeinek összeegyeztetése érdekel, egyfajta szatirikus attitűddel. Képlékeny, organikus formákat próbálok jelhalmazokkal ütköztetni, és mint mindig, ebből képek sorozata állt elő. Viccesek, színdúsak, vibrálóak. Ezek a képek nagyon sokat jelentenek nekem. Nem akarok senkinek semmit sem mondani velük vagy általuk. Nincs semmi üzenet. Életemben először, önző, hedonista módon állok az alkotáshoz, és remélem, hogy a képeim végre újraalkotnak, engem.   

Legközelebb a Digitális Agórán, a MET második Nemzetközi Digitális Triennáléján lehet egy új munkámat megtekinteni „Noli me tangere” címmel. Fontos kép, legalábbis számomra az.  

 Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad?

2017-ben készült és azért választottam, mert az éjféli nyúl én vagyok.

Midnight Bunny (Éjféli nyúl), 2017. egyéni digitális technika / Photoshop, 500x500 mm

Interjú Paul ter Wal képzőművész, fotográfussal

 1954. Gorinchem, Hollandia
  www.dotclouds.com
  Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  +31 629 331 385

  Legfontosabb díjai:
 2012. MATRICÁK 2012MET kiállítási díj
 2010 III. Nemzetközi Küldeményművészeti Biennálé különdíj, Spanyolnátha
 2007. Matricák 2007, MET különdíj, Hommage à Kassák Lajos

Fotó: © Yvonne Zijp, 2008

Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?   

23 éve, azaz attól a pillanattól kezdve, hogy „igazi” (nem primitív) számítógépet használok. Az első hálózati operációs rendszerem a Windows 95-ös volt, és az első Photoshop-kiadást használtam, időnként a Paintert is.

Miért szereted ezt a műfajt?

Mert ezzel korlátlanok a lehetőségeid. Megálmodsz valamit, és bármi legyen is az, a fényképezőgépeddel, a számítógépeddel és technikai tudásoddal meg tudod csinálni.

Kik hatnak a munkásságodra?   

Edward Hopper, Robby Müller és Marie Cécile Thijs.   

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotó módszeredbe.   

Rengeteget fotózok, voltaképpen mindenhol, ahol járok készülnek az alkotáshoz használható képek. Ezeket egyéni rendszer szerint mappákba válogatom, témák stb. szerint elrendezem, az érdekesebb képeket előkészítem a munkához, a többit eldobom vagy elteszem későbbre. Ez a munka nagyon sok időt igényel, azért napközben, amikor időm engedi, válogatok és vágok. Ezután jönnek a Photoshop-os módosítások és egyéb képmanipulációk. A képeim sokszor reálisnak tűnnek (ez is a cél), valójában azonban szó szerint mindent átrendezek a képeken. Sokszor használom a vágás-beillesztés módszerét, azután jön a fényviszonyok, a színsorok, a tónusok, az árnyékok beállítása stb. Bár van egy pár megszokott „trükköm”, mégis szinte minden egyes képen más és más a munkametódus. Vannak képek, amikkel egy-két órát, másokkal heteket dolgozom.   

Inspiráció:
Egyszerre csak itt teremtünk, s most itt vagyunk ebben a világban. Élünk. Ez hatalmas csoda, számomra ezért minden létező dolognak inspiratív értelme van. Soha nem unatkozom, magamban folyamatosan alkotok. Minden attól függ, hogy hogyan nézel az életre. Az én ihletem származhat bármiből: egy szikrából, egy műalkotásból vagy akár a tejesember kalapjából.

Újabban már csak történeteket, apró meséket készítek. Mindaz, amit valaha alkottam, szervesen kapcsolódik az élethez, úgy, ahogyan csak én láthatom azt. Minden történetem, mesém arra hívatott, hogy a néző rádöbbenjen általuk az élet megismételhetetlen csodájára.

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?   

Nem, már nem dolgozom hagyományos munkamódszerekkel, szinte azonnal abbahagytam őket a művészeti akadémia elvégzése után.   

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja? Miért fontos számodra ez a tagság? Mit adott a Társaság neked?   

2010-ben lettem a társaság tagja, de már 2006 óta, amikor megismerkedtem Bózsa Evelinnel, feleségemmel és alkotótársammal, folyamatosan szerepeltünk a MET kiállításain. Ő mutatott be HAász Áginak. Evelinnel való első közös képünk 1956-os témában készült, a címet én adtam: „Dotcloud”, azaz pontfelhő. Erről neveztük el kétszemélyes alkotó társaságunkat „Dotclouds”-nak. A MET-tagság a kiállítási lehetőség miatt fontos számomra és természetesen a tagok miatt is. Ez egy kitűnő platform. Fontosnak érzem, hogy ha készítek valamit, akkor azt minél többen lássák. Szeretem meghallgatni az emberek véleményét a képeimről, és szeretem látni más alkotók munkáit.   

Most éppen min dolgozol? Milyen téma foglalkoztat? Hol találkozhatunk a munkáiddal legközelebb?   

Mostanában kevés időm jutott a művészeti alkotásokra. Ezért csak fotózok, gyűjtögetem a munkadarabokat az eljövendő, remélhetően kevésbé hektikus időszakra. Legközelebb a „Digitális Agórán”, a MET második Nemzetközi Digitális Triennáléján lehet egy új munkámat megtekinteni.   

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad?   

Ebben a pillanatban a legkedvesebb képem a Magyar Marlboroman... de ez bármikor megváltozhat. A magyarlukafai, Bózsa Evelinnel közös Borderline c. kiállításomra készült, 2011-ben.

Magyar Marlboroman, 2011. fotó/Photoshop, 95x200 mm

Chang-Soo KIM (1963, Szöul, Dél-Korea)

2004-ben szerepelt először a MATRICÁK nemzetközi kiállításon, melyen megnyerte a zsűri különdíját:
Városi Művészeti Múzeum, Győr - Meghívás a győri VIII. (2005) Nemzetközi Rajz- és Grafikai Biennáléra   

A FISE Galériában a Penumbra /Félárnyék c. sorozatának legújabb darabjait és videómunkáit mutatja be.

A kiállítás kurátorai: Haász Ágnes, Ruzsa Dénes, Spitzer Fruzsina

Díjai (válogatás):
2003. International Print Triennial - Krakow 2003 'Regular Award of the MTG', Krakow, Poland
2003. OPEN PRINT ‘Sponsor Prize’, RWA Gallery, Bristol, England
2004. MATRICÁK, Budapest, Zsűri külön díja
2007. Győri IX. Nemzetközi Rajz és Grafikai Biennálé Nagydíja
2015. Digitális Agóra I. Nemzetközi Digitális Triennálé, Szekszárd, Symposion Alapítvány Díja  

A művész azóta is rendszeresen részt vesz a MET által szervezett nemzetközi kiállításain.