Kedves Barátaink, Ismerőseink, Érdeklődök!

Társaságunk csatlakozott a MARADJ OTTHON! felhíváshoz a járvány terjedését lassító intézkedéshez.

OTTHONOSAN - OTTHON (NEM) ART c. projektünkkel nem csak  hírt  adunk magunkról, hanem szeretnénk hozzájárulni az otthonmaradóknak, az önkéntes karantént vállalóknak elviselhetőbbé tenni a bezártságot, kreatívitásra, türelemre és kitartásra biztatni műveinkkel, gondolatainkkal.

A beérkező műveket  folyamatosan közöljük.

A képek a Facebook oldalunkon (Magyar Elektrográfiai Társaság MET)  is megtekinthetők, olvashatók.

 

Bodor Anikó: COVID 20 akció

 

Wrobel Péter:

Kedves Elektrográfus Társaim!

 Két különös munkámat küldöm. A közelmúltban készültek önkéntes karantén időszakban.
Az első= szoba-mozi(nap-mozi) márciusból.
A második pedig párlat-képeim sorozata, amelyek heti ebédeim főzéseinek vizuális melléktermékei.

 Vigyázzatok magatokra, minden jókat, Wrobel Péter

 

Kádár Katalin: Zárvány-lét

 Zárvány-lét / Inclusion, 1-6 sorozat, 2020.

 

Magén István: Karantén variációk c. írása itt olvasható

Perspektíva tanulmány, 2020. digitális rajz

 

 Gergely Nóra: No words

 

Csintalan Sándor (vendégművész): Karantén képek 1-4.

 

Tuzson-Berczeli Péter (vendégművész): Tóparti séta

20x29,5 cm papír, digital print 2020.

 

Tooth Gábor Andor / TGA munkái:

 

 

Juhász Dorina: Egyensúly

 

Drozsnyik István munkái:

Drozsnyik István: Angyali üdvözlet 22.

Drozsnyik István: Elégett üzenet 

Drozsnyik István: Idősodrás 8. 2019.

Drozsnyik István: Játék, 2019.

Drozsnyik István: Úrvacsora  

 

Kántor József: Rácsos kapu 1-3.

Otthon vagyok.

Még nem kaptam vírust, se idegbajt

Emberek közé nem megyek, csak a vadonba járok.

Hó olvadástól akácvirágzásig gyönyörködtem a Gödöllői dombságban.

Sok vaddisznót, szarvast, őzet láttam, egyszer rókát és nyulat is.



Otthonról küldöm a karanténosokra zárt rácsos kapukat.

Maradjatok otthon és vigyázzatok magatokra, de

közben alkossatok jókat!

 

Koppány Attila: Ismeretlen

 

Bálint Bertalan: Bedaráló

Bálint Bertalan: Bedaráló, 2014. interaktív objekt, 68x68x9,5 cm,

plexi, LED világítás, hajtómű, PC alaplap és alkatrészek

 

Kemény György-Nagy Bernadett: Karantén divat

 

          

 

 

Repászki Ferenc: Rejtőzködők

 

Láng Eszter munkái:

Láng Eszter: Pandémia 1 (Gyöngykalitka) 2020, elektrográfia

Láng Eszter: Pandémia 2 (Vaskalitka) 2020, elektrográfia

Láng Eszter: Pandémia 3 (Szabadulás) 2020, elektrográfia 

 

Németh Géza: Káosz 3, 5, 7, 10.

 

Czető Beaty: Koronába zárva 2.

 

Lonovics László: Vírus 1-2.

 

Szalai Judit: Cseresznyevirág nyílása karantén idején 1-2.

 

 

 

Lieber Erzsébet: Karan-tény 3-4.

 

Büki Zsuzsanna: Megtorpant jövő

 

Csízy László: Zártan-nyitottan

 

Ruzsa Dénes: Bioszféra 

A Bioszféra 2 projekt egy kísérlet volt Arizona államban, melyben a földi bioszférát másolták le. Lemodellezték az amerikai tájat. Egy teljesen önellátó rendszert szerettek volna elérni. A kísérlet kudarcba fulladt, az összes rovar kihalt, az oxigénszint drasztikusan lecsökkent, így kívülről kellett pótolni. A kísérletből azt a tanulságot vonták le, hogy az emberiség még nem képes önállóan működő bioszférát létrehozni.

Ez a tény is rávilágított arra, hogy mennyire fontos lakóhelyünkön a biodiverzitás megőrzése, minden élőlény egymástól függ, ha valahol felborul az évmilliók alatt kialakult egyensúly, az az egész bolygónkra kihatással lesz.

Számos tudós szerint az ember okozta klímaváltozás nagyban hozzájárulhat a világjárványok kialakulásához. A jelenlegi pandémiát egy figyelmeztetésnek kell vennünk, a Föld túlzott kizsákmányolása, a természetes élőhelyek kiirtása, a túlfogyasztás nem tartható tovább fenn súlyos veszteségek nélkül.

Ahogy a Bioszféra-kísérlet is bizonyította, nem lennénk képesek egy önálló ökoszisztémát létrehozni.

 

Detvay Jenő: Réteg

 

Barti Magdolna: Varázslat

 

Sós Evelin: Koronás cukor

 

Lieber Erzsébet: Karan-tény 1-2.

 

Lévay Jenő: Kiterjesztett pillanatok 

A Rahmanyinov a Zemplénben című tájképsorozat első bemutatója koncertszerű előadásban valósult meg az EÖTVÖS10 színháztermében, 2019. október 3-án. Létrejöttét Egri Mónika és Pertis Attila egy testbe zárt duplazongorája, a zempléni táj és Rahmanyinov zenéje inspirálta. Ugyanakkor a képek nem a zeneművek illusztrációi, hanem a zeneművekre reflektáló alkotások. A Zemplén számomra Magyarország egyik legkedvesebb tája. Ezen a vidéken most három szellem osztozik: Rahmanyinové, aki az én interpretációmban került kapcsolatba ezzel a nekem oly fontos földrajzi területtel, az Egi- Pertis duó különleges hangszeren szóló muzsikájáé, valamint a duplazongora húrozatáról készült frottázsaimé, grafikáimé, rajzaimé. Ezek formálják tájképekké a vidékről őrzött emlékképeimet.

 

Gyenes Zsolt: CollAge

Online kollaboráció

Videó Yu Miyashita zenéjéhez. Audiovizuális mű, hibrid technika, 3 perc, 2020.

Három állókép a videóból.

 

Sándor Edit munkái:

 "Válogatásom a karantén ideje alatt létre jött képekből. Folyamatos szabadság az időben. Alkotói szabadság egy olyan helyzetben, amikor ,,házi rabként" vesszük fel,  összefogással a harcot ezzel a pusztító vírussal szemben.De alkotói létünk profitál ebben a világ drámában. Időt kaptunk arra, hogy teljesen átadhassuk magunkat annak, amit igazán szeretünk. Az alkotásra."

 

Csízy László: Szabályok

 

HAász Ágnes munkái:

Aggodalom kora

 

 ...hol vagyok...

 

Kecskés Péter munkái:

Képek a "Caged" /Ketrecbe zárva/ című videóból 1-3.:

 Kecskés Péter:

XX.

csontfényhalommá

fenekedett

ég

üvegcseréppé

őrölt

föld

függ

a

dél

igájában

 

XXI.

augusztusi Hold

a

múzeumban

őscsonthordák

rontanak

elő

a

sötétből

eredetbálványok

feszes

csendhalmai

(2020)

 A kiállítás itt folytatódik:

A kecskeméti Cifrapalotában 2020. március 14-én nyílt meg a jubileumi Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé, azonban a koronavírussal kapcsolatos rendelkezések miatt egyelőre csupán két napig lehetett megtekinteni. Ezt valamennyire orvosolandó, a kiállítás anyagát április 28. és december 31. között a Kecskeméti Katona József Múzeum online is bemutatja a saját honlapján (kkjm.hu): 

https://muzeum.kecskemet.hu/esemenyek/x-kortars-kereszteny-ikonografiai-biennale-online-kiallitas/

A kiállításon több tagtársunk is szerepel:

Drozsnyik István

HAász Ágnes - Erkölcsi díjban részesült

Kántor József

Láng Eszter - Erkölcsi díjban részesült

Lonovics László

Péter Ágnes (zsűritag volt)

Interjú Bárdosi József művészettörténésszel

 

 Bárdosi József főmuzeológus

 Születési ideje, helye 1956. 09.19., Pomáz

 Legfontosabb díjai:

  Német Lajos díj, Neufeld Anna díj, NKA Alkotói Díj (többször)

 e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., telefon: 06 20 438 1499

 

 

1.     Mikor kezdtél el foglalkozni az elektrográfia műfajával?

Egész pontosan 1988-ban.

2.     Hogyan határoznád meg az elektrográfia fogalmát?

Ez Elektrográfia egy viszonylag fiatal és dinamikusan fejlődő műfaj, amelynek eddigi történetéről tudunk beszélni, ezt részletesen megfogalmaztam a társaság 2003. évi katalógusában. Mint írtam, az elektrográfia dinamikusan fejlődik, amely beláthatatlan lehetőséget nyit a jelenben és még inkább a jövőben.

3.     Miért szereted ezt a műfajt?

A művészettörténet modern és kortársi periódussal foglalkozó művészettörténészként az 1980-as évek közepén némi szomorúsággal vettek tudomásul, hogy a nyugat-európai kortárs képzőművészet kollaborált a sok pénzt ajánló kapitalizmussal, Magyarországon pedig a neoavantgárd legjelentősebb képviselői, nem éppen Deáki módon, de kiegyeztek Aczél György és Kádár János diktatúrájával (erről részletesen írtam az Évek és képek, 2017. c. könyvemben). Tehát az 1980-as évek második felében üdítően hatott, a később elektrográfiának nevezett műfaj olyan „úttőrivel találkozni”, mint Haász Ágnes, Hernádi Paula, Bohár András, Szombathy Bálint, Bátai Sándor, Szlaukó László stb. A késő-modern művészet azonban nem csak az elveket, hanem az esztétikumot is feladta. Az elektrográfia fent említett képviselőinek tevékenysége kiutat jelentett ebből a helyzetből. Ennek a kiútnak volt első állomása, az első szövetség a műfajjal, amikor önálló kiállítást rendeztem 1989-ben Haász Ágnesnek a váci Görög Templom Kiállítóteremben, mivel a hivatalos képzőművészet képviselői akkoriban mereven elzárkóztak az elektrográfia befogadásától. Tehát az új műfaj megalkuvásoktól mentes utat kínált a bekötött szemű rendszerváltozás előtti pillanatokban. A kiút lehetővé tette a kötöttségek nélküli gondolkodást, az esztétikum tovább írását, de az avantgárd protest hagyományának a tovább vitelét is. Ma már nagy szavaknak tűnnek a leírtak, azonban visszatekintve az elmúlt több mint harminc esztendőre még is igaznak bizonyultak.

4.     Milyen szerepet tölt be az elektrográfia a hazai művészeti szcénában?

A kérdőív ezen kérdése olyan jelenséget villant fel, amelyet néhány sorban lehetetlen korrekt módon kifejteni, ezért csak a helyzet ellentmondásosságára mutatok rá. Egyetlen dolgot villantok fel. Az 1980-as évek végén a hivatásos képzőművészek, ha tehették, kiszorították az elektrográfiát a kiállítási szcénából, viszont az elmúlt tizenöt-húsz évben a képzőművészek már főiskolai és egyetemi éveik alatt átmenekülnek a média művészet világába. Azt is mondhatom, hogy a fiatal képzőművészek szinte „elfoglalták” a műfajt, persze mind ezt örömmel konstatálom.

5.     Létezik-e különbség a digitális és a hagyományos módon létrejött műalkotások befogadása között?

Én az emberi tehetségben, és az önálló gondolkodásban hiszek, ezért a válaszom nincs.

6.     Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja?

Az alapítok közé tartozom.

7.     Miért fontos számodra ez a tagság? Mit adott a Társaság neked?

– sokkal többet, mint művészi közösséget.

8.     Melyek a legfontosabb írásaid ebben a témakörben? Hol olvashatjuk el ezeket?

Számomra az elektrográfia sokkal többet jelent, mint publikációt, ezért egyéb kapcsolódó dolgaimat is felsorolom.

Publikációk:

Árnyék (csop. kiáll, Haász Ágnes), Vízivárosi Galéria, Bp. 1997. leporelló

Az archiválás művészete …. (Bátai Sándor), kat. jn. 2000

Elektrofgráfia és címszavak. MET kat., Bp., 2003.

Szeret–nem szeret, manuális–instrumentális. Hernádi Paula elektrográfiái. 2004. kat. Bp. Paula Art Bt.

Fény-képek, prolongált sírbatétel. (Kecskés Péter) Magyar Műhely, 2006/1, Magma, 2006/1.

Címszavak és elektrográfia. MET katalógus, Bp. 2009

Megnyitók:

Sándor Edit kiállítása, Ökollégium, Bp.

2003 És a tánc … (a MET kiállítása). Plein Art Fesztivál, Gershwin Galéria, Bp.

2005 Fény-képek, prolongált sírbatétel. (Kecskés Péter kiállítása), Óbudai Társaskör, Bp.

2006 Füleky Adrienn, Pálos Anna és Ujházy Kata kiállítása, Göd. Királyi Kastély Díszterme

2008 Kép vagy képhermeneutika. A MET kiállítása. Ferencvárosi Pincegaléria, Bp.

2013 Tánc. MET kiállítása, Vízivárosi Galéria, Bp.

Kiállításrendezés

1989 Haász Ágnes, önálló kiállítása, GTK, Vác

1996 Árnyék. Csoportos kiállítás, Vízivárosi Galéria, Bp.

1997 Kecskés Péter önálló kiállítása, GTK, Vác

1998 Bohár András kiállítása, Madách Galéria, Vác

2004 Kronosz és Kairosz (Lévay Jenő és Tolnay Imre), GTK, Vác

Hangperformanszok

Hangperformansz (Gaál Józseffel, MET kiállítás), Bartók 32 Galéria, Bp., 2002. 01. 30.

Megnyitózene. Hernádi Paula kiállítása. Kispesti Vigadó, Bp., 2003. 11. 06.

Angelback. Haász Ágnes kiállítása, Csepel Galéria, Bp, 2004. 12. 04.


Kedvelt elektrográfiai mű:

 

HAász Ágnes: Három királyok, 1996. xerox-art, tintasugaras nyomat, 80x88 cm

ElektroGörög Templom Kiállítóterem, Vác, 1996.

Interjú N. Mészáros Júlia művészettörténésszel

 

 1956.06.28. Mosonmagyaróvár

  Elérhetőségek:

  e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

  telefon: +36 20 522 1991

 

1.     Mikor kezdtél el foglalkozni az elektrográfia műfajával?

1986 után, amikor a Xantus János Múzeumban azon törtem a fejem, milyen nemzetközi kiállítás-sorozatot indítsak el Győrben, amit kevés támogatásból is rendszeresen meg lehet valósítani, avagy kiket lehetne megnyerni nemzetközi kiállítások támogatására. 1985-ben ugyanis megkaptuk a Patkó Imre-gyűjteményt, és a következő évben megrendezhettem belőle az első állandó kiállítást. A gyűjtemény XX. századi képzőművészeti anyagában külföldön élő magyar művészek alkotásai dominálnak. Elkezdtem önálló kiállításokat szervezni az állandó kiállításunkban szereplő külföldön élő magyar művészeknek, akiket itthon még alig ismertünk, és elkezdtem építeni a környező országok művészeivel, művészettörténészeivel a kapcsolatot, akik közül sokat meghívtam a nemzetközi művésztelepünkre, majd a biennálénkra. Így vett részt nálunk Hetey Katalin, Gabriella Fekete, valamint a világ számos országában élő magyar és külföldi művész a művésztelepi munkában és a csoportos vagy egyéni kiállításaimon, amiket muzeológusként, később múzeumigazgatóként szerveztem.
1989-ben Joseph Kádárral is felvettem a kapcsolatot, rendeztem neki egy elektrográfiai kiállítást, és sokat beszélgettünk a tervemről. 1990-ben közösen létrehoztunk egy alapítványt, amely a Nemzetközi Grafikai Biennálénk támogatására volt hivatott. Megismertem Dárdai Zsuzsáékat, és az Árnyékkötőknek is rendeztünk kiállítást. Köztük megismertem Haász Ágnest is, és szerepelt néhány általam szervezett kiállításon nálunk, és külföldön. A biennáléra már a kezdetektől rendszeresen meghívtam komputergrafikusokat és más elektrográfiai műveket alkotókat, Miskolcon ennek hatására fogadták be később az elektrográfiai alkotásokat is. A biennálék művészeinek a kiválasztása miatt kezdtem el komolyan foglalkozni a grafikának ezzel az új területével és alkotóival.

2.     Hogyan határoznád meg az elektrográfia fogalmát?

Minden olyan műalkotás, amely valamely elektromos-, sokszorosító-, video- és digitális technikával jön létre és a technikai eszközök nyomhagyási, grafikai vagy más, tisztán vizuális képalkotó sajátosságain, valamint lehetőségein alapul, valamint az alkotója ugyanúgy jelzi a munkáját, mint az egyedi vagy sokszorosító grafikát, vagy más egyedi művészeti alkotást.

3.     Miért szereted ezt a műfajt?

Izgalmas, kiapadhatatlanul sokféle, a technika fejlődésével folyamatosan szélesedik a benne rejlő művészeti kifejezés lehetősége és kreativitásra, gondolkodásra serkent.

4.     Milyen szerepet tölt be az elektrográfia a hazai művészeti szcénában?

Egyre nagyobbat, de nagyon minimális, kialakulatlan az intézményi háttere, pl. nincs még elektrográfiai múzeum, nincsenek olyan galériák, amelyek ezekre a művekre specializálódnak, egyáltalán, egy-két művész alkotásain kívül a kortárs galériák egyáltalán nem foglalkoznak ezekkel a művekkel. Jó, hogy van MET Galéria, de nem ártana, ha nagyobb lenne, központibb helyen lenne, és lenne a fenntartására és a működtetésére, valamint a feldolgozására és az eredmények terjesztésére rendszeres támogatás.

5.     Létezik-e különbség a digitális és a hagyományos módon létrejött műalkotások befogadása között?

Nem létezik különbség a befogadásban, csak az értékelésben. A képzőművészeti alkotás az képzőművészeti alkotás, és nem más, viszont itt tudni kell, hogy melyik technikának mi a sajátossága, hogy legyen mihez mérni egymást és a hagyományos médiumokkal készült műveket.

6.     Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja?

A megalakulásától kezdődően.

7.     Miért fontos számodra ez a tagság? Mit adott a Társaság neked?

Friss, dinamikus csapat, sok kiállítást szervez, gondoskodik azok dokumentálásáról is, pl. katalógusokat ad ki, videofilmeket készít a kiállításokról, rendezvényekről, és a honlap is napra kész. Az is nagyszerű, hogy elvár egy szintet a tagoktól, így vannak belső pályázatok is.

8.     Melyek a legfontosabb írásaid ebben a témakörben? Hol olvashatjuk el ezeket?

A Grafikai művészetek mesterei- nemzetközi grafikai biennálé 10 katalógusában, amiket én készítettem, külföldi biennálék katalógusaiban, néha egy-egy külföldi és hazai művészeti folyóiratban



Kedvelt elektrográfiai műalkotása:



Alexandra Haesecker (CA): A botanikus lánya, 2019-2020.

komputergrafika installáció, mérete: 35 m²

Virtuális MET kiállítás az EÖTVÖS10 Közösségi és Kulturális Színtér honlapján a Radnóti hommage kiállításunkról:  http://eotvos10.hu/kiallitas/

Interjú Kovács Gergely művészettörténésszel

 

 

 

 1988, Budapest

  e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

Mikor kezdtél el foglalkozni az elektrográfia műfajával?

Számos impulzust, egyes művészek munkássága, életműve iránti érdeklődést követően a 2012-es Art Market revelatív erővel hatott. Ekkor publikáltam először elektrográfiai témában; a MET „standját” igyekeztem bemutatni és művészettörténeti szempontokat figyelembe véve vizsgálni.

Hogyan határoznád meg az elektrográfia fogalmát?

Christian Rigal és Bohár András meghatározását összehozva: mindenféle elektromos eszközzel mint „alkotó szerszámmal” való művészi produkció.

Miért szereted ezt a műfajt?

Főleg a rendkívül szűk mezsgye miatt, amelyen – minden szempontból – mozog. Mindig valahol félúton: festészet és fotó, fotó és grafika, alternatív és tradicionális között. Ez adja számomra a legfőbb értékét. Ettől izgalmas és egyedülálló.

Milyen szerepet tölt be az elektrográfia a hazai művészeti szcénában?

Úgy látom, az elektrográfia egyre inkább képes a „hagyományos” művészeti szcéna némely szegmenseinek befolyásolására és részleges újrainterpretálására, ami véleményem szerint az egyik legfontosabb távlati célja lehet. A műfaj emellett a társadalom szempontjából is igen fontos szerepet tölt be, hiszen általa lehetségessé válik az informatikai eszközök és a hozzájuk kapcsolódó kommunikációs csatornák alkotta cyber tér időtálló tartalommal való megtöltése.  

Létezik-e különbség a digitális és a hagyományos módon létrejött műalkotások befogadása között?

Részint épp az előző válasz második felében foglaltak miatt több szinten és több tekintetben is különbözik egymástól a digitális, valamint a hagyományosabb műalkotások befogadása. Mikor az ember kap egy e-mailt, melynek csatolmányából megnyitja a „frissen” készült művet, az nyilván nem ugyanaz, mint mikor elmegy a múzeumba megnézni az eredetit. Más a befogadás közege, mások annak körülményei. Bizonyos határok, ha nem is elmosódnak, de megkérdőjeleződnek. Más lesz az akció és a reakció; mindkettő felgyorsul. Ahogy az interakció is közvetlenebbé válik. Számomra ez adja az elektrográfia befogadásának reprodukálhatatlan sajátosságát. Nem is szólva az alkalmazott jel- és eszközkészletről, melynek gyakran hétköznapibb jellege komoly kihívás elé állítja az alkotót is és a befogadót is.

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja?

2013-ban.

Miért fontos számodra ez a tagság? Mit adott a Társaság neked?

Egyfelől a művészet, a kulturális értékek iránti egyéni és kollektív felelősségvállalás miatt. Úgy gondolom, a MET e tekintetben (is) példaértékű munkát végez, hisz egy olyan műfaj reprezentálását vállalta magára, amelyet a legmagasabb szinten kizárólag ez a viszonylag szűk közeg képes teljesíteni. Másfelől, mert a műfaj többrétű mivoltából kifolyólag olyan művészeket ismerhettem meg, akik helyenként nagyon különböző módon, eltérő művészi felfogás- és látásmóddal, más és más elméleti filozófiai háttérrel dolgoznak. Ez a rendkívül széles spektrum inspiratívan hat mind a befogadás gyakorlatára, mind a témával kapcsolatos elméleti reflexióra.  

Melyek a legfontosabb írásaid ebben a témakörben? Hol olvashatjuk el ezeket?

Több kiállításmegnyitó szöveg némileg módosított, „szerkesztett” változatát közölhettem, többnyire az Új Művészet online felületén, melyekben a MET számos művészének munkásságáról, aktuális egyéni vagy csoportos kiállításáról írhattam. Az átfogóbb elemzések, terjedelmesebb elméleti munkák közül számomra kiemelkedő fontossággal bírnak a Lux Antal és Kecskés Péter művészetével foglalkozó publikációk a Balkon vagy épp a Képírás hasábjain.

Kedvelt elektrográfiai alkotása:

 

Kecskés Péter: Hádészi lejáró  (2012, digitális print)

Örömmel adjuk hírül, megjelent a Magyar Napló Irodalmi Magazin József Attila száma, melyben  7 művészünk alkotása szerepel

a MET Archívum JA32 c. kiállítás képanyagából.

Irodalmi Magazin (Magyar Napló melléklete, megjelenés negyedévente), VIII. évfolyam, 2020/1

Lux Antal 57,58. oldal

HAász Ágnes 64. oldal

Harangozó Ferenc 79. oldal

Péter Ágnes 92. oldal

Halbauer Ede 99. oldal

Hernádi Paula 106. oldal

Ruzsa Dénes 125. oldal

(A megkeresés forrása: A 2018.évben, az  EÖTVÖS10 Közösségi és Kulturális Színtér aulájában rendezett JA32 című kiállításunk.)

Két új tagunk, Bodor Anikó és Kádár Katalin művei is szerepelnek, melyek nem a MET Archívumból, hanem más forrásból  származnak,

Bodor Anikó 56. oldal

Kádár Katalin 108. oldal

© HAász Ágnes

 

Figyelmükbe ajánljuk Anne-Sarah Le Meur, francia művész virtuális kiállítását.

2017-ben ismerkedtünk meg a  művésszel a MET párizsi kiállításán Olivier Bonnin Galériájában.

2018-ban a Digitális Agora 2. Nemzetközi Triennáléján szerepelt 3 munkájával, melyek elnyerték a szabad kategóriában a  zsűri díját.

Card : http://aslemeur.free.fr/projets/images/AS-LE-MEUR-Maisons_Laffite_der.pdf
Informations and map : http://aslemeur.free.fr/projets/agenda_eng.htm
https://vimeo.com/364481709

"VÉGTELEN RÉTEGEK" " INFINITE LAYERS" Székesfehérvár, 2020

A Pelikán Galéria három termében rendezett kiállításom videó összefoglalója bemutatja a két, a három és még számos dimenziót megszólító alkotásaimat. Különböző anyagtársítások, a különböző plasztikájú csiszolt, hajlított vagy préselt lemezek a gyapjú handtufting mintázatokkal, a plexik közé rendezett szálak, a printek, a nád és üveg installációk együttesen jelenítenek meg egy-két fontos összefüggést. A bemutatott videóim illeszkednek a képanyaghoz és az installációkhoz.” Péter Ágnes

közreműködött: Péter Ágnes, Izinger Katalin,
riportfilm: Ruzsa Dénes, Spitzer Fruzsina