A HÉT MŰTÁRGYA - Interjú Magén István képzőművésszel
Negyedik dimenziós hiperváros. 2017. digitális nyomat, 70x100 cm
Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?
A nyolcvanas évek végén kezdtem fénymásolatok készítésével, ezeket felhasználtam szitanyomáshoz. Később a 90-es évek közepén kaptam egy grafikai programot, melyet azóta is használok.
Miért szereted ezt a műfajt?
Nem tudom, hogy a szeretet motívál-e, vagy a lehetőségek, vagy az újszerűség igérete. Vagy az, hogy ez már a jövő. (Pedig nem is a jövő, hanem a jelen.) Hogy milyen lesz a jövő ebből a szempontból, azt nem tudjuk. Soha sem az, amire számítunk. Ez a titok. Ennek a keresése sarkall az elektrográfiában.
Készen kapok bizonyos alapmotívumokat. Ahelyett, hogy megunt formációkat festenék, mint egy címfestő, kombináció kombinációt követ. Kicsit úgy kell gondolkodnom, mint egy sakkozónak. Lehetőségek tárháza nyílik meg. De ne feledjük, ugyanilyen arányban kell magasabbra szárnyalni. A művészet produkció is. Varázslat is. Szemfényvesztés is. Aki megelégszik a gép adta alaplehetőségekkel, aki egy-két gombnyomás után hátradől elégedetten, az kicsúfolja az elektrográfiát.
Kik hatnak a munkásságodra?
A klasszikusok. Kettős értelemben. Nagyon gyakran csak a környezetüket akarom megidézni. Behatolok valahová, mondjuk Delacroix műhelyébe, vagy Raffaellóéba, vagy máséba, az ő világukba, aztán pedig “tönkre teszem”, eltorzítom, elrontom azt. Létre jön a “hiba”. Ilyenkor az ember rájön, hogy a lét és az idő foglya. Átvitt értelemben is, meg a valóságosan is. Aki nem olvasgatja Arisztotelészt, az nem jut túl az előítéleteken. Aki pedig előítéletes, az elsősorban önmagával szemben az.
Az elektrográfia jövőkutatás. A jövő fénysugarai, reflexképei pedig visszaverődnek a múltban. A múlt képein keresztül jutnak el hozzánk azok a képek, melyeket értelmeznünk kell. Végső soron minden képpé alakul bennünk. A zene is, az írás is, az irodalom is. Képek segítségével tájékozódunk önmagunkban. Az ősi perui nasca rajzokon keresztül kitágul a világ, és a mi világtapasztalásunk is. A képírás, a képekben való gondolkodás legszebb bizonyítékai az egyiptomi hieroglifák. Azokkal az ősi képekkel, vállalásokkal, melyeket pedig a Biblia tár elénk, sajátos viszonyban állunk . A Biblia kinyilatkoztatásai megérintik képzeletünket. Képpé alakulnak. De bennünk marad az elégedetlenség, a többet akarás tüskéje. Hajt, szúr, bököd egy életen át. Ezért alkotunk.
Szeretnénk, ha betekintést adnál elektrográfiai alkotói módszeredbe.
Úgy gondolom, hogy az előzőekben ezt a kérdést már majdnem megválaszoltam. Képek ezrei sorakoznak a számítógépemben. Kibontásra, továbbfejlesztésre várnak. Úgy képzelem a billentyűket, mint a ceruzát. A racionalitáson túl, “felső sugallatra” hallgatva. Lehet, hogy ezek túlságosan nagy szavak, de azt hiszem, hogy nincs munkamódszerem. Spontán kezdem el a képalkotást. Szeretek belebonyolódni, létrehozni valami bonyolultat, magas szintűt. Szeretem azt érezni, hogy a kép jobb, mint én vagyok. Hogy tanulok tőle. Hogy igazat, és őszintét alkottam, hogy megfelelek saját elvárásaimnak. Soha nem javítgatok. Amikor letettem az eszközt, nem nyúlok hozzá többet.
Mi a különbség a hagyományos, és a digitalis alkotómódszerek között? Hogyan lehet egyensúlyban tartani ezeket a munkamódszereket?
A különbség kétségtelenül igen nagy. Például a kéz szerepe más. Néha hiányzik a kezemnek a rajzolás. Ilyenkor rajzolni kell. Vagy festeni hagyományos módon. De ki tudja? Az emberből soha sem fog kiveszni a manuális készség. Mindíg lesz egy pásztor, vagy egy pásztorlányka, aki egy faággal a homokba rajzolja kedvese arcmását. Kitárulkozott a digitalis világ, élnünk kell vele. Hatalmas volt az út a bíborcsigából nyert festéktől a számítógépig. Ítéletünket a tanulsághoz igazítjuk. Lehet, hogy a jövőbeli asztronauták néhány tubus olajfestéket is visznek majd magukkal a holdbázisra, hogy szabad óráikban festegessenek. Hogy remekműveket alkossanak! Hogy hirdessék, hogy csak a katarzisban teljesedik ki az ember. A digitalis és a hagyományos művészet, ha játékosan bánunk velük, jól kiegészítik egymást.
Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja? Miért fontos számodra ez a tagság? Mit adott a Társaság neked?
2013-ban léptem be a Társaságba. Előtte azt hittem, hogy egyedül vagyok furcsa, rendhagyó elképzeléseimmel. A Magyar Elektrográfiai Társaságba való belépés lehetőséget adott arra, hogy szakmai érdeklődésemet kiterjesszem az elektrográfián belül, a Társaság kiállításain bemutathassam munkáimat, részt vegyek szakmai beszélgetésekben. Lehetőségem nyílt kiállítani hazai és külföldi kiállításokon, nemzetközi seregszemléken, szakmai tanácskozásokon, részt venni, és előadást tartani a nemrég lezajlott kaposvári Hiba esztétikája című szimpóziumon.
Akkor, a belépés évében, 2013-ban már legalább 50 db digitalis munkám volt különféle méretekben. Sok energiát fektettem bele, mert hittem benne. Ezek elég nagy mérető alkotások voltak, másfél, két méteresek is voltak köztük szép számmal, sőt egy 2,8 méteres is. A vakkereteket én készítettem, és én feszítettem fel a vásznakat. Ezek egy részét kiállíottam az Árkád Galériában. Jelenleg a MET Galériában van kiállításom Hiperdimenzió címmel.
Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad?
Az itt bemutatott képem címe: Negyedik dimenziós hiperváros. 2017-ben készült. Egészen meglepő módon kezdtem el foglalkozni a hiperdimenzióval. Olyan dolgok kezdtek történni a képeimen, melyeket magam sem értettem. Dimenziók nyíltak meg egymásból, és egymásba, és egymás alatt, felett stb. Képileg érdekesnek tartottam ezeket a megoldásokat, de a racionális értelmezés nehezen indult. A harmadik dimenziót egy negyedik, eddig ismeretlen dimenzió keresztezte. Elindultam az önmegértés útján…
Hol találkozhatunk digitális munkáiddal legközelebb?
Készülök a szekszárdi Digitális Agóra nemzetközi triennáléra, 2019-ben az Újpesti Galériában láthatók nagyméretű munkáimból válogatás.
Adó 1 % felajánlása
Legfrissebb híreink
Támogatóink
2020-ban támogatta a MET Galéria kiállításait, katalógusát (2018. évi) és a szakmai rendezvényeit.
2022-ben a MET működését a Nemzeti Együttműködési Alap támogatja.
2022-ben támogatta a MET éves működését, és a MET Galéria éves kiállítási programját.
Linkgyűjtemény
Arnolfini Szalon
Árnyékkötők
Artportal
Barti Magdolna képzőművész
Bátai Sándor képzőművész
Dokuweb
Dotclouds
Gábos József képzőművész
Gyenes Zsolt médiaművész
HAász Ágnes képzőművész
Herendi Péter fényképzőművész
Horkay István képzőművész
Hungart
Képírás – Internetes Folyóirat
Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely
Lux Antal képzőművész
MAOE
NKA
Pál Csaba képzőművész
Susannia Lakner Zsuzsa képzőművész
Spanyolnátha Művészeti Folyóirat
Symposion Portál
Tellér Mária
Vass Tibor költő, képzőművész
Vízivárosi Galéria