Interjú Hernádi Paula grafikusművésszel

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  +36 30 3029877
  H-2081 Piliscsaba Ferenc forrás útja 23.

 Legfontosabb díjai:
 1997 III. Európai Avantgard Grafikai Triennálé műkritikusok díja, Prága
 2010 Honvédelmi Minisztérium Millenniumi képzőművészeti pályázata, Lektorátus díja Ferenczy Noémi-díj

Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

Matematikus családtagjaim miatt az 1990-es évektől már volt otthonunkban számítógép. Próbáltam játszadozni, pixelenként nyomogatva kisebb képeket készíteni (kisgrafika, ex libris). Mivel lassan haladtam, eszembe jutottak a kis szorgos hangyák. Rajzoltam egy függőlegesen álló hangyát „ember-hangya”, azután megsokszoroztam a hangyámat és elkezdtem a gép lehetőségeivel karcsúbbat, kövérebbet, magasabbat, apróbbat alakítani belőlük. Ezzel a kisgrafikámmal nemzetközi kiállításon a kritikusok díját nyertem.

Miért szereted ezt a műfajt?

Nemcsak szeretem, hanem csodálom. Inspirál. Szeretem, hogy alkotás közben több megoldást is kipróbálhatok, azt a lépést, ami nem tetszik, visszavonhatom, bátrabbá tesz.

Kik hatnak a munkásságodra?

Grafikai munkásságomra elsősorban közvetlen kollégáim hatnak, a MET-tagok, mert rendkívül sokoldalúak, minden kiállítás alkalmával megdöbbent, és persze lelkesít, hogy mennyi jó munkát látok.

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotói módszeredbe.

Fotókat gyűjtök természeti jelenségekről, emberi mozdulatokról, faktúrákról, építményekről. A munkámhoz egy vagy akár több fotót, is használok, computerrel átformálom. Több fokozat közül választom ki a számomra megfelelőt. Effekteket használok. Digitális ceruza is segít. A gép által kínált lehetőségek kimeríthetetlenek. De a mű ugyanolyan küzdelem árán jön létre, mint bármelyik másik műfajban. A számítógép, mely korunk legnagyobb vívmánya, a művészetben új dimenziókat nyitott.

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

A különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között a manualitásban van. A hagyományos technikákhoz manuális képességgel is kell rendelkezni. A számítógép esetében is lehet ezt a képességet használni, például digitális ceruza használatánál, de nem szükséges. A digitális alkotás folyamatánál a fejben születő gondolatot, a vizuális képzelő erő által, a számítógép segítségével alakítjuk.

Én több hagyományos technikát is használok. Ezek között előre helyezem a zománctechnikát. A digitális grafika és a zománc technikailag nagyon távol állnak egymástól. Például a zománcot nem lehet javítani, nem azt mutatja a kép, amivé lesz kiégetés után, nehéz fizikai munkát jelent, mert nagyméretű acéllemezre dolgozom, sokszor gyári körülmények között. Ezért a munkamódszerem is nagyon különbözik. Lassabban dolgozom, megfontoltabban, kisebb próbaégetésekkel ellenőrzöm a színeket. Mégis a két műfaj között úgy járok át, hogy egyik a másikat kiegészíti, színesíti. Éppen az a jó, hogy ennyire különbözőek. Mivel a digitális műfaj a jelen kor vívmánya, számomra fontos, hogy a zománctechnikában is hasonló igénnyel alkossak. Munkásságomat 2010-ben Ferenczy Noémi díjjal ismerték el.

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja? Miért fontos számodra ez a tagság? Mit adott a Társaság neked?

Alapító tagja vagyok a MET-nek. A társaság alakulása egybe esett azzal, hogy a gyerekeim felnőttek, egyetemre jártak és én szabadabban kapcsolódhattam be a közösségi tevékenységbe. A MET együttdolgozást jelentett, folytonos új terveket, izgalmas munkákat, hazai és külföldi kiállításokat, melynek nem csak résztvevői, hanem létrehozói, szervezői voltunk. Mély barátságok szövődtek. Mivel a társaság attól kezdve töretlen fejlődésben van, a tagság létszáma növekszik, új művészeket és főleg fiatalokat ismerhetek meg. Ezt adta nekem a MET, és bár nem tudok olyan intenzitással rész venni a közösség életében, mint hajdanában, azért nagy öröm számomra, hogy a MET-hez tartozom.

Most éppen min dolgozol? Milyen téma foglalkoztat? Hol találkozhatunk a munkáiddal legközelebb?

Most éppen a MET által meghirdetett II. Nemzetközi Digitális Triennáléra készülök, a szabad témához és a „Szüret” témához is készítek grafikát, közben egy kis vörös bort kortyolgatva.
Amennyiben munkámat a zsűri elfogadja, akkor 2018 szeptember 15 –től a Szekszárdi Babits Mihály művelődési Központban lesz látható, amely az 1897-ben épített zsinagóga épületében működik.

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad?

Három évvel ezelőtt készült ez a munkám. A természet és az épített környezet egymásnak feszülése foglalkoztatott. A modern architektúrák, nyílt szerkezeti elemek, magasra törő üvegkolosszusok, amikor nemcsak az eget, hanem a fizika határait is ostromolják. Ma is foglakoztat ez az ember által létrehozott élettér.

Transzparens architektúra, 2015, komputergrafika, 50x70 cm

Interjú Lévay Jenő képzőművésszel

 http://www.mucsarnok.hu/panoramafoto/lj/
 Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

  Legfontosabb díjai:
  1996 XVIII. Országos Grafikai Biennále – Nagydíj
  1998 IX. Országos Rajzbiennále – Nagydíj
  1999 Munkácsy Mihály-díj
  2000 Római Magyar Akadémia ösztöndíja
  2010 MEGA-PIXEL, a zsűri különdíja
  2014 Labirintus kiállítás, MAOE díja

 Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

Először 1978-ban nyílt lehetőségem arra, hogy egy televízióstúdióban dolgozhassam három darab hajókoffernyi kamera, egy konyhakredenc méretű képmagnó és egy szerény képességű keverőpult társaságában. Az itt készült videógrafikák szitanyomatokon, síkfilmeken, fotónegatívokon őrződtek meg. A kor technikai korlátai nem engedtek más formát. Ma szándékosan választom videografikáimnak a nyomat formát, persze amióta ez itthon lehetséges, vannak monitorra tervezett videomunkáim is.

Miért szereted ezt a műfajt?

Ezen még soha nem gondolkodtam. Amikor elkezdtem képzőművészettel foglalkozni, akkor még „csak” a hagyományos, klasszikus festészeti és grafikai eljárások vettek körül. Igyekeztem minden lehetséges és lehetetlen nyomhagyási eljárást kipróbálni, és mindegyiket nagyon élveztem. Próbálgattam, melyikkel mit lehet a legjobban kifejezni, és a különböző hatások hogyan egészítik ki egymást. Az alakuló képek bonyolult eljárások szövetében formálódtak.

Egy építészirodában 1981-ben használhattam először fénymásoló gépet. Az első rácsodálkozás után, kijózanodva a sokszorosítás részleges hatalmi gőgjéből, felvettem a technikák lajstromába, és használtam, illetve használom akkor, amikor azt a készülő kép indokolttá teszi. Pontosan ugyanúgy viszonyulok hozzá, mint az egyéb technikákhoz.

Kik hatnak a munkásságodra?

Az elmúlt évezredben, két világ határmezsgyéjén, azok váltóterében születtem. Leonardo és Cage gondolkodása, érzékenysége, művészi magatartása számomra példaértékű. 

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotói módszeredbe. 

Ez azért szinte lehetetlen, mert nincs elektrográfiai alkotói módszerem. Reggel munkához látok, végzem azokat a mozdulatokat, amelyeket a készülő képek irányítanak bennem, azután este fáradtan hazamegyek. 

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

A különféle technikák, mint a nyomhagyás lehetőségei érdekelnek. A sokszorosító eljárásokat elsősorban egyedi grafikák készítésére használom. Lehet mondani, hogy a sokszorosító berendezésekkel is rajzolok. Sok hagyományos és speciális technika eltűnt, vagy nehezen hozzáférhetővé vált. Ez a viszonylag új sokszorosító eljárásra, a fénymásolásra is vonatkozik, hiszen a korszerű gépek gyorsak, az expozíciós idő rövidsége és a másolat „tökéletessége” miatt ezeket az eszközöket már szinte csak rendeltetésszerűen lehet használni. A számítógépet elsősorban az általam korábban használt analóg eljárások imitálására használom. Tulajdonképpen az idő rövidül. Kevesebb a mappákkal, eszközökkel való bolyongás a helyszínek között. Amíg korábban két klikkelés között akár hónapok is eltelhettek, ma a képalkotó utazás elsősorban a tartalmak helyszínei között zajlik, a formai színterek beférnek a műterembe. 

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja? 

Meghívott művészként korábban is gyakran részt vettem a MET kiállításain, de a társaság tagja 2013-ban lettem. 

Miért fontos számodra ez a tagság?

Azért, mert ez egy valóságos szakmai fórum. 

Most éppen min dolgozol? Milyen téma foglalkoztat? Hol találkozhatunk a munkáiddal legközelebb? 

A készülő dolgokról nem szívesen beszélek idő előtt. 

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad? 

Egy negyven éve tartó folyamatból nehéz egyetlen művet kiválasztani. A kép, amely mellett döntöttem, készülhetett volna a nyolcvanas évek végén, de tegnap is. Ami az első perctől foglalkoztat, az az ember és gép párbeszéde, a géputánzás, ahol a gép úgy értendő, mint egy korábbi időben összegződött kollektív emberi tudás manifesztációja.

A géputánzás egy sajátos formája, amikor nyomtatónak képzelem magam és egy-egy érzelemcsomag kinyomtatása a feladat, amelyet mindig azonos külső és belső körülmények között kell végrehajtanom. Az ily módon keletkezett ceruzarajzok konceptuális értelemben vett elektrografikák. Ez a több évtizedes gyakorlat nevezhető akár az egyik korábbi kérdésben firtatott elektrográfiai alkotói módszeremnek is. A ceruzarajz az, amely folyamatosan jelen van a munkámban, ez a mindennapi szellemi és testi gyakorlatom. Ez képviseli az állandóságot, ez a kályha, ahová mindig vissza lehet menni.

Anyám könyve, 62 rajzos művészkönyv, 55/62, 440x320x65mm, 1992