Interjú Ország László képzőművésszel

 Balatonmagyaród, 1952.
  olaszloo@freemail. hu
 +36 30 948 2 489
 H-7400 Kaposvár, Virág u. 21/A

  Legfontosabb díja:
 „Kiváló Munkáért” kitüntetés – a fiamtól kaptam, (nekem vásárolta a bolhapiacon)…

Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

Valamikor a 90-es évek első felében, amikor sikerült meggyőzni néhai gazdasági főigazgatónkat arról, miszerint az oktatáshoz elengedhetetlen, hogy a tanszékünknek saját fénymásolója legyen… így aztán lett… és véget nem érően megkezdődtek a „kísérletek”…

Miért szereted ezt a műfajt?

Mert ebben a műfajban előbb „szólal meg” a kép, mint a hagyományosnak nevezhetőkben. Persze a megszólalások nagy része csak hang, de néha akad olyan is, amelyikkel érteni véljük egymás szavát… és, mert az elgondolás csak a folyamat végén lesz matéria, míg a hagyományosban egyszerre alakul a kettő (anyagakarékos, gondolat-igénylő, nyitott eljárás…).

Kik hatnak a munkásságodra?

Főként „névtelen” emberek a régből és a jelenből. Meg nevesek: Vajda Lajos középiskolás koromtól meghatározó élmény; Kondor Béla „Boldogságtöredék”- e; Kerouac „Duluoz” legendái…

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotói módszeredbe.

Bolyongás és zarándoklat…A bolyongásban szemlélődöm, gyűjtöm ami megérint; a zarándoklat visszatérés újra meg újra a „megtalált” témához, elmélyedés, javítás, rontás…Leggyakrabban saját fotóimat hasznosítom, de gyűjtök is képeket, szöveg-képeket régi újságokból, könyvekből, (lehetőleg olyat, ami hibás, gyenge nyomdatechnikával készült); használom a monitor képeit, szkennelek tárgyakat, anyagokat…Keresem a kép-kapcsolatokat, amelyek helyemről-dolgomról adnak némi felvilágosítást.

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

Hagyományos technikában dolgozva inkább a vízszintes, a digitálisban inkább a függőleges formák foglalkoztatnak. Nem keresem az egyensúlyt, azt a témákra bízom. Úgy gondolom, járhatóbb út (számomra) a témához, elképzeléshez keresni technikát, mint technikához a témát.  

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja? Miért fontos számodra ez a tagság? Mit adott a Társaság neked?  

2001-től, az indulástól tagja vagyok. A Társaság nekem a „másik ember”, és közösség, amely munkára ösztönöz, megjelenési lehetőséget ad és szakmai kontrollt is jelent. 

Most éppen visszajárón fotókat készítek ellenfényben a víz és a föld találkozásáról, határ-vidékekről, és próbálom összeszedni egy szétesett könyv kallódó lapjait, meg új lapokat is készíteni hozzá, haszontalanul. Pécsre hívtak meg egy kiállításra, valamikor az évvége felé lenne a megnyitás.

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad?

Idén készült. Nem is tudom, miért a választás: talán, mert jelenné teszi számomra a múltat… Az alapkép 56-ban készült, amikor 4 éves voltam…

Interjú Tooth Gábor Andor grafikus, képzőművésszel

  1960. 11. 19. Tatabánya
  Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  +36 70 319 5445
  H-1024 Budapest, Tizedes utca 1.

Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

1990-től az Árnyékkötők művészcsoporttal kezdtem kiállítani, publikálni az elektrografikai munkáimat.

Miért szereted ezt a műfajt?

Az elektronika előtt vegyes technikával (kollázs-montázs) készítettem a képeimet. A főiskolán kísérleteztem az egymásra fotózással, ami már majdnem photoshop layer, csak nehézkesebb. A számítógép nagy szabadságot adott, beszippantott.

Kik hatnak a munkásságodra?

Kurt Schwitters, Robert Rausenberg, Moholy-Nagy László, Bálint Endre, Ray Johnson. A főiskolai tanárom Károlyi Zsigmond. Aki miatt meg kellett változtatni a nevemet (Tóth Gábor). Hatottak rám fiatal koromban a vajdasági művészek, például Szombathy Bálint és az Új Symposionosok, és még sokan mások.

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotói módszeredbe.

Többnyire saját fotókkal dolgozom. Vadászom a "vizuális szemeteket" Budapesten és máshol. Mindent lefotózok, amit később fel tudok használni a számítógépen. 2000-2004 között heti rendszerességgel jelent meg a Pesti Est-ben a "Vizuális szemét, avagy a társadalom-megtévesztő projekt. Folyamatos teaser!" című sorozatom. 2009-től csinálom a Budapest, Budapest, Te csodás című sorozatomat, amiben Budapest lepukkant részleteiből rakok össze egy sajátos esztétikát.

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

Igen dolgozom hagyományos technikával is a mai napig (bár kevesebbet, mint korábban). Mint említettem, a hagyományos technikával készült képeim is vegyes technikával készülnek. Szerintem azok is hasonlóak, mint a photoshoppal készült képeim, mert tulajdonképpen mindkettő kollázs.

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja? Miért fontos számodra ez a tagság? Mit adott a Társaság neked?

2013-ban lettem a MET tagja. Nagyon sokat adott. A MAOE-nak is tagja vagyok, de sajnos nem igazán működik. A MET működik. A MET nagyon aktív, sok konceptuális kiállítást szerveznek a kurátorok, sok a visszajelzés, publikáció. Nagyon aktív a vezetőség.

Most éppen min dolgozol? Milyen téma foglalkoztat? Hol találkozhatunk a munkáiddal legközelebb?

A Budapest, Budapest, Te csodás című sorozatomon dolgozom folyamatosan. Nagyon nagy anyag gyűlt össze az évek alatt. Ezt szeretném majd bemutatni, ha a végére érek, egy összesítő kiállításon.

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad?

2016-ban készült, és a Budapest, Budapest, Te csodás című sorozatom egyik darabja, amit azért választottam, mert még nem volt publikálva.

Budapest, Budapest, Te csodás, 2016, számítógépes grafika, 42x30 cm