Interjú Büki Zsuzsanna képzőművésszel

  1957.05.05. Nova
  Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  +36 30 580 0860
  Sárkeresztes

  Legfontosabb díjai:
  2013. Országos Képző-és Iparművészeti Tárlat, Ajka, Magyar Grafikusművészek Szövetsége alkotói díja
  2008. Renaissance II. Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti Biennále fődíja, Miskolc
  2007. I. Országos Víz és élet című Képzőművészeti Biennálé első díja, Nagy István Képtár, Baja

Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

Valójában 2005 óta. Szitanyomatokkal foglalkoztam éppen a móri művésztelepen, amikor Haász Ágnest és Hernádi Paulát láttam számítógéppel létrehozni műveket. Revelációként hatott ez rám, így hatalmas lelkesedéssel vágtam bele a számomra ismeretlen terület felfedezésére.
Előtte nem igazán találtam a helyem: festőnek szálkás grafikus voltam, grafikusnak pedig túlontúl színes. Jó időben talált rám vagy találtam meg magamnak az elektrográfiát.

Miért szereted ezt a műfajt?

Végtelen variációs lehetőségéért, a folyamatos alakíthatóságáért, az újabb és újabb váratlan vizuális meglepetésekért. Maga a munkafolyamat izgalmáért.

Kik hatnak a munkásságodra?

Természetesen a legjobbak. A klasszikus mesterek esetében inkább az egyes művek érintenek meg, a kortárs művészeknél pedig a szemléletmódjuk. Neveket azért nem mondanék, mert hosszú lenne a lista.

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotói módszeredbe

Amúgy én lassan dolgozom, hosszúra nyújtom a kivitelezési folyamatot, rengeteg változatot kidobok. Addig gyúrom, alakítom, szerkesztem, mire néhány munka visszajelzi azt, hogy továbbfejleszthetetlen, végleges.

Az effekteket igyekszem megfékezni, háttérbe szorítani, s felerősíteni a festői vénám diktálta színelemeket. Saját fotóimat, egyedi tus-és vízfestménygesztusokkal társítom. Munkáimat inkább elektrofestményeknek nevezem.

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

A hagyományos mivel anyaghoz kötött, minden munkafázisa körülményes, nehézkes, kevésbé javítható és jóval hosszabb. A digitális nagy előnye még, hogy nagyítható-kicsinyíthető, forgatható, vágható, s ebből fakadóan a komponálás folyamata teljesebbé válhat.

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja? Miért fontos számodra ez a tagság? Mit adott a Társaság neked?

2013 óta. A folyamatos szakmai kontroll, megmérettetés miatt. Biztonságot, kiállítási és találkozási lehetőséget ad. Állandóan intenzív munkára ösztönöz. Ennek a szinte múlt nélküli műfajnak az elszánt szerelmesei közt lenni megtiszteltetés is. Büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy én is népszerűsítője, terjeszthetője lehetek az elektrográfiának.

Most éppen min dolgozol? Milyen téma foglalkoztat? Hol találkozhatunk a munkáiddal legközelebb?

„Foszló örökségünk” címet adtam annak a sorozatnak, amelyen már egy éve dolgozom. Mindig is az ember által létrehozott építmények és tárgyi világ története érdekelt. Ezek magára hagyása, roncsolódásának, pusztulásának vizuális szépsége, társadalmi tanulságai. Jelenleg a Fehérvári Szalonon és majd ősszel a szekszárdi Digitális Agóra 2018. triennáléján és a sepsiszentgyörgyi 5. Székelyföldi Grafikai Biennálén látható elektrográfiám.

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad? 

A legfrissebb munkáim egyike, az előbb említett sorozat eddigi talán legkiérleltebb darabja.

Foszló örökségünk II. 2018. elektrofestmény, 100×70 cm

Interjú Wrobel Péter képzőművésszel

  www.wrobelpeter.hu
  Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

  Legfontosabb díjai:
  2005. DANTE pályázat nagydíjasa, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége/MKITSZ
  2014. 2015. 2017. Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének /MAOE díjazottja
  2017. „A száműzött parkja” Magyar Festők Társaságának díjazottja

Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

1991-ben.

Miért szereted ezt a műfajt?

A szuper-szenzibilitása miatt.

Kik hatnak a munkásságodra?

Gyermekkoromban a hóesés, a csillagos égbolt, a bepárásodó ablak-üveg-táblák. Nagyanyám, ahogyan a vajaskenyérre óvatos lassúsággal kente fel a lekvárt. Később: minden érdekelt, ami láthatatlan. Meglehetősen öntörvényű vagyok. Mégis; Gerhard Richter, Altichiero Boetti, Gyarmathy Tihamér, Veszelszky Béla munkáit tisztelem.

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotói módszeredbe.

Gyűjtőm az újságokban megjelent fotókat. Azokat, amelyek valamiért nekem tetszenek, azokat is amelyek számomra közömbösek és azokat is amelyek nagyon nem tetszenek. Három különböző fachban. Aztán a képek időről-időre elkezdenek önmaguktól vándorolni, helyet cserélni. Van egy töredék-kép /képrészlet/ gyűjteményem is. Ezekből, ezek kombinációiból indulok ki.

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

Egymást segítik; mikro-makró-univerzum jellegük miatt.

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja?

2001-ben. Alapítótag vagyok.

Most éppen min dolgozol? Milyen téma foglalkoztat? Hol találkozhatunk a munkáiddal legközelebb?

Egy 185x150 cm-es univerzum jellegű, kézzel festett képen és egy kiadvány tervezetén.

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad?

Felkavart por. Porvihar. Felszálló por. Füst. Ég és Föld között. Füsti Ég és Föld között. Felnyitott porszem. Világ-rajz.

Felkavart Por, világ-rajz, 2018. vegyes technika