A napokban kaptuk a szomorú hírt,
Sós Evelin képzőművész, alapító tagtársunk, szeretett és megbecsült kollégánk,
2021.december 4-én, életének 76. évében, elfogadással és békével viselt hosszú betegség után elhunyt.
Az utóbbi években ágyhoz kötve alkotta műveit mobiltelefonján. A fájlokat folyamatosan elküldte társaságunknak, így aktívan jelen lehetett kiállításainkon, részt vehetett programjainkban.
Búcsúztatásáról, temetéséről még nincs hír, Lánya intézkedik.
Sós Evelin képzőművész (1945-2021)
2015-ben önálló kiállítást rendeztünk 70. születésnapjának alkalmából a MET Galériában, ahol tolószékben ülve, személyesen vett részt a megnyitón családjával, kollégái körében.
A kiállításával egyidőben megjelentettük a Képírás Művészeti Alapítvánnyal együttműködésben a Képírás Füzetek sorozatban, Banándíszítésű lemez című, 1994-2014 közötti elektrográfiai munkásságát bemutató kiadványt. 
2020-ban, 75. születésnapja alkalmából 3D virtuális tárlaton válogatást mutattunk be legfrissebb alkotásaiból.
A Zsoltárok mobiltelefonra c. kiállítás megtekinthető az alábbi linken:
http://archivummet.hu/sos-evelin
„Az örökösen táskájában lapuló fényképezőgépével, exponálásra mindig kész állapotban jár-kel a városban. Közvetlen környezetéből, a nagyváros hulladékaiból építkezik: amit az emberek elhagytak, eldobtak, letörtek, széttéptek, összegyűrtek, elejtettek. Olyan periférikus helyekről, terekről, kapunk tőle információt, mint egy járdaszél, egy még fel nem száradt pocsolya, lapuló árnyék, szökőfélben lévő, megpihenő napsugár egy elhagyott lépcsőházban…
Sós Evelin minden útja felfedező körút. Feltérképezi a város elhagyott, észre nem vett tárgyi világát, hogy aztán összegyűjtött motívumait a fénymásológép mechanizmusának boszorkánykonyhájának bugyraiba vetve átköltse…és az elhagyott, eldobott, letört, széttépett, összegyűrt, elejtett darabokból újra egy egészet, képet formáljon. Sós Evelin alkotásaival az elektrográfia sajátos területét , az egyediség-sokszorosítás lehetőségeinek problematikáját járja körül. De ez a sokszorosítás nem az a sokszorosítás, melyet a gép rendeltetésének megfelelően, mechanikusan végez, hanem finom árnyalatnyi változtatásokat épít be az ismétlődő motívumok sorába. Feltárva ezáltal egy másik dimenziót, vizuális nyelvre lefordítja, és sajátos zenei ritmusba rendezi. Fotó-betű-tárgy-szövegtöredékek-zene költői szintézisét teremti meg műveiben. Játékos és ötletgazdag formákat tár fel szemünk számára, miközben kérdez, válaszol, vitatkozik, vagyis kommunikál a vizualitás nyelvén, beavatva a szemlélőt a hétköznapok misztériumába. Sós Evelin marginális tájakra vezeti el a nézőt, ahol a „hibát” – amit Perneczky Gézát idézve „CSODÁNAK” is nevezhetünk: … mert miután a transzcendens utakat mind lezárták, és az égő csipkebokrokat eloltották, csupán ez maradt, a hiba.
Az egyetlen út, amely a csoda, a teljesebb valóság felé vezet. Sós Evelin termékeny alkotó, fogékony, fényérzékeny szellemének sziporkáit gazdagon szórja ránk, hogy napjaink, életünk, vizuális világunkat gazdagítsa.”
(Részlet HAász Ágnes megnyitójából. Elhangzott az Örök Mozgó Mozi könyvesboltjában 1994. augusztus 19-én, Budapesten)
Tisztelettel és szeretettel emlékezünk rá, velünk marad, csak átlépett az Örökös tagok sorába.
Alkotásaival hamarosan december 13-án találkozunk a Genezis videóinstallációban, és januárban jubileumi tárlatunkon a FUGÁ-ban.
