Znam, umro si, ali ne verujem,
nisam još shvatila;
da te belutak zauvek zatvara
da ti je zemlja dom postala
kako bih primila.
Magda Szabó: Elegija. Szerbre fordította: Fehér Illés

Amikor legutóbb nála jártam, pár nappal halála előtt, már láttam és éreztem, hogy
hamarosan eljön a nap, Bálint utolsó napja. Már nagyon nehezen vette a levegőt. Több mint
egy órát töltöttem nála, mert nagyon sok mindenről beszélgettünk, még nevettünk is valami
vicces témán, de nekem csak az arcizmaim nevettek, a lelkem sírt. Éreztem, lehet, hogy ez
lesz az utolsó nevetésünk. Az elmúlt két évben sokszor jártam nála, szinte havonta
találkoztunk. Sokat segített nekem. Ott volt a Műcsarnokban, amikor az első tárgyalásunk
volt a 30 éves Gyermelyi Művésztelep számára rendezett kiállítás kapcsán; írt a megjelenő
jubileumi kiadványunkba, amely Más tészta címen jelent meg; s kiállításokat rendeztünk a
Magyar Műhely Galériában. Ez a sok munka adott alkalmat arra, hogy láthassam,
tapasztalhassam hatalmas munkabírását. Ezeken az alkalmakon elmondta, hol tart a MMG
aktuális kiadványa, kiknek segít írásokkal, jótanácsokkal, de ezeken az alkalmakon derült ki
rejtélyes betegsége is, amelynek első tünete az volt, hogy már nem tudja megfogni a tollát,
nem engedelmeskednek neki az izmai.
Art Lover volt a művészneve, de emlékszem, néha Szépségkutatónak is nevezte magát.
Mindezek azt jelzik, nyitott volt minden jó művészetre. Egy helyütt azt írja „Egyedül a polifon
érdeklődésű, multimediális alkotó marad életképes”. A 74 év alatt, amit kapott a
Gondviselőtől, egy kerek életművet épített: költő, képzőművész, művészeti író,
performanszművész, mail art, természetművész és elektrográfus, a Magyar Elektrográfiai
Társaság alapító tagja. Az 1970-es évek elejétől Vajdaságban megjelenő folyóiratok
művészeti szerkesztőjeként is működött. A szabadkai Bosch+Bosch művészeti csoport egyik
alapítója. 1971-1972 között, valamint 1985-1991 között az újvidéki Új Symposion
szerkesztője volt, majd 1973-ban többedmagával megalapította az Experimental Art
Publisher alternatív kiadót, 1974-ben egyike volt a Wow című nemzetközi alternatív
művészeti kiadvány létrehozóinak. Elsősorban a közép-kelet-európai művészet kiemelkedő
alakjaként emlegethetjük, de művei eljutottak a világ nagyvárosainak azon kiállítótereibe,
ahová csak a kelet-európai művészek legjava juthatott el. Így Budapest vagy Belgrád mellett
műveit bemutatták Amszterdamban, Bécsben, Berlinben, Párizsban, Rómában,
Stockholmban, valamint New Yorkban is. 1989-ben Kassák-díjjal, 1992-ben Forum-díjjal

jutalmazták, 2008-ban Munkácsy Mihály-díjat kapott, majd 2018-ban a Magyar Érdemrend
lovagkeresztjét kapta meg.
Kedves Bálint, köszönünk mindent, amit ránk hagytál, velünk marad mindig nyugodt, derűs,
szeretetteljes alakod, szellemi erőd, bölcsességed, hited a művészetben.
„Hogy a művészet örökkévaló-e, még nem tudjuk, de az ideája mindenképpen annak
tekinthető. Isteni mágia, amely mindaddig létezni fog, amíg lesz gondolkodó ember a
mindenségben. Ez az idea érvényesül abban az elhatározásban is, hogy a teremtő ember a
saját biológiai tulajdonságaiból kiindulva kiterjeszti azokat az univerzalizmus tereibe, a
képzelet végtelenségébe.” (Szombathy Bálint: Hit nélkül nincs élet, élet nélkül nincs
művészet; Szív, szer, elme, 2023.)

------------------------------------------

Februárban emlékkiállítással búcsúzunk tőle a  MET Galériában.

Örökös tagként továbbra is velünk marad, szellemi hagyatékát tisztelettel őrizzük.