Ars poetica:

A műveim használati tárgyak, egyben művészeti, tudományos, kulturális és filozófiai érdeklődésem hordozói is. Egyszerre díszítőművészet, és mint kép, képzőművészet. Műveimben mindenképpen első a gondolat, amely bennem az évtizedek során felhalmozódva, rendezett formában, a „memóriában”, a megfelelő „mappában” kész arra, hogy kifejezésre jusson, napvilágra kerüljön.

Talán az érési folyamat lassúsága miatt késői a kezdés, vagy talán azért is, mert számomra az építészeti önkifejezés lehetőségei kimerülni látszanak, a korszak művészeti vonatkozásban is vajúdik, történelmi léptékben mérve új és más világ jön. Ennek az új, -ha tetszik-„szép új világnak” az emblematikus eszköze a mikroprocesszor és az ebből összeállított változatos funkciójú eszközök sorozata, továbbá az, amit még ezekből elő lehet állítani. Erre a teljesen új, és ez idáig ismeretlen eszközrendszer térnyerésre ki-ki különbözőképpen reagál, ki lelkesedéssel, ki alkalmazkodással, mások berzenkedéssel. A művészet sem kivétel a hatás alól, akár ha ábrázolni akarja a folyamatokat, akár ha megváltoztatni akarja azokat, akár ha próféciát akar mondani a jövő világáról. Új művészeti ágak, új kifejezési módok jelentek és jelennek meg. Ezt nevezem a művészet evolúciójának.