Interjú Hernádi Paula grafikusművésszel

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  +36 30 3029877
  H-2081 Piliscsaba Ferenc forrás útja 23.

 Legfontosabb díjai:
 1997 III. Európai Avantgard Grafikai Triennálé műkritikusok díja, Prága
 2010 Honvédelmi Minisztérium Millenniumi képzőművészeti pályázata, Lektorátus díja Ferenczy Noémi-díj

Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

Matematikus családtagjaim miatt az 1990-es évektől már volt otthonunkban számítógép. Próbáltam játszadozni, pixelenként nyomogatva kisebb képeket készíteni (kisgrafika, ex libris). Mivel lassan haladtam, eszembe jutottak a kis szorgos hangyák. Rajzoltam egy függőlegesen álló hangyát „ember-hangya”, azután megsokszoroztam a hangyámat és elkezdtem a gép lehetőségeivel karcsúbbat, kövérebbet, magasabbat, apróbbat alakítani belőlük. Ezzel a kisgrafikámmal nemzetközi kiállításon a kritikusok díját nyertem.

Miért szereted ezt a műfajt?

Nemcsak szeretem, hanem csodálom. Inspirál. Szeretem, hogy alkotás közben több megoldást is kipróbálhatok, azt a lépést, ami nem tetszik, visszavonhatom, bátrabbá tesz.

Kik hatnak a munkásságodra?

Grafikai munkásságomra elsősorban közvetlen kollégáim hatnak, a MET-tagok, mert rendkívül sokoldalúak, minden kiállítás alkalmával megdöbbent, és persze lelkesít, hogy mennyi jó munkát látok.

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotói módszeredbe.

Fotókat gyűjtök természeti jelenségekről, emberi mozdulatokról, faktúrákról, építményekről. A munkámhoz egy vagy akár több fotót, is használok, computerrel átformálom. Több fokozat közül választom ki a számomra megfelelőt. Effekteket használok. Digitális ceruza is segít. A gép által kínált lehetőségek kimeríthetetlenek. De a mű ugyanolyan küzdelem árán jön létre, mint bármelyik másik műfajban. A számítógép, mely korunk legnagyobb vívmánya, a művészetben új dimenziókat nyitott.

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

A különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között a manualitásban van. A hagyományos technikákhoz manuális képességgel is kell rendelkezni. A számítógép esetében is lehet ezt a képességet használni, például digitális ceruza használatánál, de nem szükséges. A digitális alkotás folyamatánál a fejben születő gondolatot, a vizuális képzelő erő által, a számítógép segítségével alakítjuk.

Én több hagyományos technikát is használok. Ezek között előre helyezem a zománctechnikát. A digitális grafika és a zománc technikailag nagyon távol állnak egymástól. Például a zománcot nem lehet javítani, nem azt mutatja a kép, amivé lesz kiégetés után, nehéz fizikai munkát jelent, mert nagyméretű acéllemezre dolgozom, sokszor gyári körülmények között. Ezért a munkamódszerem is nagyon különbözik. Lassabban dolgozom, megfontoltabban, kisebb próbaégetésekkel ellenőrzöm a színeket. Mégis a két műfaj között úgy járok át, hogy egyik a másikat kiegészíti, színesíti. Éppen az a jó, hogy ennyire különbözőek. Mivel a digitális műfaj a jelen kor vívmánya, számomra fontos, hogy a zománctechnikában is hasonló igénnyel alkossak. Munkásságomat 2010-ben Ferenczy Noémi díjjal ismerték el.

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja? Miért fontos számodra ez a tagság? Mit adott a Társaság neked?

Alapító tagja vagyok a MET-nek. A társaság alakulása egybe esett azzal, hogy a gyerekeim felnőttek, egyetemre jártak és én szabadabban kapcsolódhattam be a közösségi tevékenységbe. A MET együttdolgozást jelentett, folytonos új terveket, izgalmas munkákat, hazai és külföldi kiállításokat, melynek nem csak résztvevői, hanem létrehozói, szervezői voltunk. Mély barátságok szövődtek. Mivel a társaság attól kezdve töretlen fejlődésben van, a tagság létszáma növekszik, új művészeket és főleg fiatalokat ismerhetek meg. Ezt adta nekem a MET, és bár nem tudok olyan intenzitással rész venni a közösség életében, mint hajdanában, azért nagy öröm számomra, hogy a MET-hez tartozom.

Most éppen min dolgozol? Milyen téma foglalkoztat? Hol találkozhatunk a munkáiddal legközelebb?

Most éppen a MET által meghirdetett II. Nemzetközi Digitális Triennáléra készülök, a szabad témához és a „Szüret” témához is készítek grafikát, közben egy kis vörös bort kortyolgatva.
Amennyiben munkámat a zsűri elfogadja, akkor 2018 szeptember 15 –től a Szekszárdi Babits Mihály művelődési Központban lesz látható, amely az 1897-ben épített zsinagóga épületében működik.

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad?

Három évvel ezelőtt készült ez a munkám. A természet és az épített környezet egymásnak feszülése foglalkoztatott. A modern architektúrák, nyílt szerkezeti elemek, magasra törő üvegkolosszusok, amikor nemcsak az eget, hanem a fizika határait is ostromolják. Ma is foglakoztat ez az ember által létrehozott élettér.

Transzparens architektúra, 2015, komputergrafika, 50x70 cm

Interjú Lévay Jenő képzőművésszel

 http://www.mucsarnok.hu/panoramafoto/lj/
 Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

  Legfontosabb díjai:
  1996 XVIII. Országos Grafikai Biennále – Nagydíj
  1998 IX. Országos Rajzbiennále – Nagydíj
  1999 Munkácsy Mihály-díj
  2000 Római Magyar Akadémia ösztöndíja
  2010 MEGA-PIXEL, a zsűri különdíja
  2014 Labirintus kiállítás, MAOE díja

 Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

Először 1978-ban nyílt lehetőségem arra, hogy egy televízióstúdióban dolgozhassam három darab hajókoffernyi kamera, egy konyhakredenc méretű képmagnó és egy szerény képességű keverőpult társaságában. Az itt készült videógrafikák szitanyomatokon, síkfilmeken, fotónegatívokon őrződtek meg. A kor technikai korlátai nem engedtek más formát. Ma szándékosan választom videografikáimnak a nyomat formát, persze amióta ez itthon lehetséges, vannak monitorra tervezett videomunkáim is.

Miért szereted ezt a műfajt?

Ezen még soha nem gondolkodtam. Amikor elkezdtem képzőművészettel foglalkozni, akkor még „csak” a hagyományos, klasszikus festészeti és grafikai eljárások vettek körül. Igyekeztem minden lehetséges és lehetetlen nyomhagyási eljárást kipróbálni, és mindegyiket nagyon élveztem. Próbálgattam, melyikkel mit lehet a legjobban kifejezni, és a különböző hatások hogyan egészítik ki egymást. Az alakuló képek bonyolult eljárások szövetében formálódtak.

Egy építészirodában 1981-ben használhattam először fénymásoló gépet. Az első rácsodálkozás után, kijózanodva a sokszorosítás részleges hatalmi gőgjéből, felvettem a technikák lajstromába, és használtam, illetve használom akkor, amikor azt a készülő kép indokolttá teszi. Pontosan ugyanúgy viszonyulok hozzá, mint az egyéb technikákhoz.

Kik hatnak a munkásságodra?

Az elmúlt évezredben, két világ határmezsgyéjén, azok váltóterében születtem. Leonardo és Cage gondolkodása, érzékenysége, művészi magatartása számomra példaértékű. 

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotói módszeredbe. 

Ez azért szinte lehetetlen, mert nincs elektrográfiai alkotói módszerem. Reggel munkához látok, végzem azokat a mozdulatokat, amelyeket a készülő képek irányítanak bennem, azután este fáradtan hazamegyek. 

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

A különféle technikák, mint a nyomhagyás lehetőségei érdekelnek. A sokszorosító eljárásokat elsősorban egyedi grafikák készítésére használom. Lehet mondani, hogy a sokszorosító berendezésekkel is rajzolok. Sok hagyományos és speciális technika eltűnt, vagy nehezen hozzáférhetővé vált. Ez a viszonylag új sokszorosító eljárásra, a fénymásolásra is vonatkozik, hiszen a korszerű gépek gyorsak, az expozíciós idő rövidsége és a másolat „tökéletessége” miatt ezeket az eszközöket már szinte csak rendeltetésszerűen lehet használni. A számítógépet elsősorban az általam korábban használt analóg eljárások imitálására használom. Tulajdonképpen az idő rövidül. Kevesebb a mappákkal, eszközökkel való bolyongás a helyszínek között. Amíg korábban két klikkelés között akár hónapok is eltelhettek, ma a képalkotó utazás elsősorban a tartalmak helyszínei között zajlik, a formai színterek beférnek a műterembe. 

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja? 

Meghívott művészként korábban is gyakran részt vettem a MET kiállításain, de a társaság tagja 2013-ban lettem. 

Miért fontos számodra ez a tagság?

Azért, mert ez egy valóságos szakmai fórum. 

Most éppen min dolgozol? Milyen téma foglalkoztat? Hol találkozhatunk a munkáiddal legközelebb? 

A készülő dolgokról nem szívesen beszélek idő előtt. 

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad? 

Egy negyven éve tartó folyamatból nehéz egyetlen művet kiválasztani. A kép, amely mellett döntöttem, készülhetett volna a nyolcvanas évek végén, de tegnap is. Ami az első perctől foglalkoztat, az az ember és gép párbeszéde, a géputánzás, ahol a gép úgy értendő, mint egy korábbi időben összegződött kollektív emberi tudás manifesztációja.

A géputánzás egy sajátos formája, amikor nyomtatónak képzelem magam és egy-egy érzelemcsomag kinyomtatása a feladat, amelyet mindig azonos külső és belső körülmények között kell végrehajtanom. Az ily módon keletkezett ceruzarajzok konceptuális értelemben vett elektrografikák. Ez a több évtizedes gyakorlat nevezhető akár az egyik korábbi kérdésben firtatott elektrográfiai alkotói módszeremnek is. A ceruzarajz az, amely folyamatosan jelen van a munkámban, ez a mindennapi szellemi és testi gyakorlatom. Ez képviseli az állandóságot, ez a kályha, ahová mindig vissza lehet menni.

Anyám könyve, 62 rajzos művészkönyv, 55/62, 440x320x65mm, 1992

A MET Galéria művészeti egyetemek kiállításai sorozatában bemutatkozik a Budapesti Metropolitan Egyetem Elektronikus ábrázolás szak BA végzős hallgatói. Munkájukban a digitális felületek, komputer grafika, animáció művészi és alkalmazott területeit láthatják a látogatók.

Megnyitó: 2018. június 7., csütörtök, 18 óra
Helyszín: MET Galéria, H-1117 Budapest, Bölcső u. 9. földszinti sor 1.

A kiállítást megnyitja: Koroknai Zsolt DLA főiskolai docens

Kiállítók:
Balog Tímea, Bus Boglárka, Csach Fruzsina, Czuppon Bálint, Dani Márton, Fuchs Mercédesz Vanda, Eperjesi Nóra Tímea, Jónás Nikoletta, Juhász Dániel, Kiss-Gergely Renáta, Kovács Ingrid, Kozma Zsuzsanna Sára, Nagy Alexandra Zsuzsanna, Nagy Henrietta, Novák Dóra, Oltvölgyi Tamás, Orosz Bence, Papp Sándor, Rédner Ádám, Sibak Eszter, Salyámosy Anna, Szalay Barbara Mária, Szimon József, Takács Bálint, Vesztergombi Tícia, Winkelmann Gréta


Kurátorok: HAász Ágnes, Koroknai Zsolt METU

Kiállítás megtekinthető: 2018. június 7-14. között

Kedd, szerda, csütörtök: 14-18 óra között

Cím: H-1117 Budapest, Bölcső u. 9. földszinti sor 1.

www.computerart.hu , Facebook

T: +36 30 612 235, +36 30 675 5206

Interjú Ország László képzőművésszel

 Balatonmagyaród, 1952.
  olaszloo@freemail. hu
 +36 30 948 2 489
 H-7400 Kaposvár, Virág u. 21/A

  Legfontosabb díja:
 „Kiváló Munkáért” kitüntetés – a fiamtól kaptam, (nekem vásárolta a bolhapiacon)…

Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

Valamikor a 90-es évek első felében, amikor sikerült meggyőzni néhai gazdasági főigazgatónkat arról, miszerint az oktatáshoz elengedhetetlen, hogy a tanszékünknek saját fénymásolója legyen… így aztán lett… és véget nem érően megkezdődtek a „kísérletek”…

Miért szereted ezt a műfajt?

Mert ebben a műfajban előbb „szólal meg” a kép, mint a hagyományosnak nevezhetőkben. Persze a megszólalások nagy része csak hang, de néha akad olyan is, amelyikkel érteni véljük egymás szavát… és, mert az elgondolás csak a folyamat végén lesz matéria, míg a hagyományosban egyszerre alakul a kettő (anyagakarékos, gondolat-igénylő, nyitott eljárás…).

Kik hatnak a munkásságodra?

Főként „névtelen” emberek a régből és a jelenből. Meg nevesek: Vajda Lajos középiskolás koromtól meghatározó élmény; Kondor Béla „Boldogságtöredék”- e; Kerouac „Duluoz” legendái…

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotói módszeredbe.

Bolyongás és zarándoklat…A bolyongásban szemlélődöm, gyűjtöm ami megérint; a zarándoklat visszatérés újra meg újra a „megtalált” témához, elmélyedés, javítás, rontás…Leggyakrabban saját fotóimat hasznosítom, de gyűjtök is képeket, szöveg-képeket régi újságokból, könyvekből, (lehetőleg olyat, ami hibás, gyenge nyomdatechnikával készült); használom a monitor képeit, szkennelek tárgyakat, anyagokat…Keresem a kép-kapcsolatokat, amelyek helyemről-dolgomról adnak némi felvilágosítást.

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

Hagyományos technikában dolgozva inkább a vízszintes, a digitálisban inkább a függőleges formák foglalkoztatnak. Nem keresem az egyensúlyt, azt a témákra bízom. Úgy gondolom, járhatóbb út (számomra) a témához, elképzeléshez keresni technikát, mint technikához a témát.  

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja? Miért fontos számodra ez a tagság? Mit adott a Társaság neked?  

2001-től, az indulástól tagja vagyok. A Társaság nekem a „másik ember”, és közösség, amely munkára ösztönöz, megjelenési lehetőséget ad és szakmai kontrollt is jelent. 

Most éppen visszajárón fotókat készítek ellenfényben a víz és a föld találkozásáról, határ-vidékekről, és próbálom összeszedni egy szétesett könyv kallódó lapjait, meg új lapokat is készíteni hozzá, haszontalanul. Pécsre hívtak meg egy kiállításra, valamikor az évvége felé lenne a megnyitás.

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad?

Idén készült. Nem is tudom, miért a választás: talán, mert jelenné teszi számomra a múltat… Az alapkép 56-ban készült, amikor 4 éves voltam…

Interjú Tooth Gábor Andor grafikus, képzőművésszel

  1960. 11. 19. Tatabánya
  Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  +36 70 319 5445
  H-1024 Budapest, Tizedes utca 1.

Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

1990-től az Árnyékkötők művészcsoporttal kezdtem kiállítani, publikálni az elektrografikai munkáimat.

Miért szereted ezt a műfajt?

Az elektronika előtt vegyes technikával (kollázs-montázs) készítettem a képeimet. A főiskolán kísérleteztem az egymásra fotózással, ami már majdnem photoshop layer, csak nehézkesebb. A számítógép nagy szabadságot adott, beszippantott.

Kik hatnak a munkásságodra?

Kurt Schwitters, Robert Rausenberg, Moholy-Nagy László, Bálint Endre, Ray Johnson. A főiskolai tanárom Károlyi Zsigmond. Aki miatt meg kellett változtatni a nevemet (Tóth Gábor). Hatottak rám fiatal koromban a vajdasági művészek, például Szombathy Bálint és az Új Symposionosok, és még sokan mások.

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotói módszeredbe.

Többnyire saját fotókkal dolgozom. Vadászom a "vizuális szemeteket" Budapesten és máshol. Mindent lefotózok, amit később fel tudok használni a számítógépen. 2000-2004 között heti rendszerességgel jelent meg a Pesti Est-ben a "Vizuális szemét, avagy a társadalom-megtévesztő projekt. Folyamatos teaser!" című sorozatom. 2009-től csinálom a Budapest, Budapest, Te csodás című sorozatomat, amiben Budapest lepukkant részleteiből rakok össze egy sajátos esztétikát.

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

Igen dolgozom hagyományos technikával is a mai napig (bár kevesebbet, mint korábban). Mint említettem, a hagyományos technikával készült képeim is vegyes technikával készülnek. Szerintem azok is hasonlóak, mint a photoshoppal készült képeim, mert tulajdonképpen mindkettő kollázs.

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja? Miért fontos számodra ez a tagság? Mit adott a Társaság neked?

2013-ban lettem a MET tagja. Nagyon sokat adott. A MAOE-nak is tagja vagyok, de sajnos nem igazán működik. A MET működik. A MET nagyon aktív, sok konceptuális kiállítást szerveznek a kurátorok, sok a visszajelzés, publikáció. Nagyon aktív a vezetőség.

Most éppen min dolgozol? Milyen téma foglalkoztat? Hol találkozhatunk a munkáiddal legközelebb?

A Budapest, Budapest, Te csodás című sorozatomon dolgozom folyamatosan. Nagyon nagy anyag gyűlt össze az évek alatt. Ezt szeretném majd bemutatni, ha a végére érek, egy összesítő kiállításon.

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad?

2016-ban készült, és a Budapest, Budapest, Te csodás című sorozatom egyik darabja, amit azért választottam, mert még nem volt publikálva.

Budapest, Budapest, Te csodás, 2016, számítógépes grafika, 42x30 cm

Tisztelt Művészkollégák, kedves Barátaink!
Szeretnénk felhívni a figyelmeteket, a Digitális Agóra c. nemzetközi triennálé pályázatunk 2018. június 11-i beadási határidejére (digitális képanyag).

Aki már beküldte azoknak köszönjük!

Az adatlap és a pályázati kiírás letölthető a www.computerart.hu  Pályázatok menüből, vagy igényelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. (MET) e-mail címen keresztül.

Telefon: 06 30 612 0235

Várjuk a jelentkezőket,
üdvözlettel:
a Magyar Elektrográfiai Társaság szervezői
Haász Ágnes, Ruzsa Dénes, Spitzer Fruzsina
Baky Péter képzőművész Szekszárd

Czető Beaty, Károly-Zöld Gyöngyi, Vass Tibor

Interjú Czető Beaty képzőművésszel

  1958. Nyíregyháza
  www.beatyczeto.nl, Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  +31-6-408 36 298
  Landstraat 49, 3131 CE Vlaardingen, Hollandia

  Legfontosabb díjai:
  MATRICÁK 7. nemzetközi kiállítása – Zsűri díja – Szabad kategória, Budapest, 2017
  MATRICÁK – Hommage à Kassák – Magyar Műhely díja, Budapest, 2007
  Spanyolnátha, R-evolution, Miskolc, 2006

Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

2005-ben a MET meghívására.

Miért szereted ezt a műfajt?

Imádom a kisérletezést, a határtalan játékot.

Kik hatnak a munkásságodra?

Remélem, hogy én.

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotói módszeredbe

Módszer nincs, csak a játék, amit élvezek.

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

Nem egyensúlyról van szó. Imádom a szént, az akrilt, a computert. Váltogatom a tehnikákat, a témákat, a méreteket.

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja? Miért fontos számodra ez a tagság? Mit adott a Társaság neked?

2005 óta. Bár 1500 km választ el minket egymástól, a tagok inspirálnak, a találkozásokat élvezem.

Most éppen min dolgozol? Milyen téma foglalkoztat? Hol találkozhatunk a munkáiddal legközelebb?

Nyitott műtermi napok, május 26, 27, nem unatkozom, szeretettel várlak.

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad?

Identitás, én és a munkáim, még mindig kedvenc.

 Identity, 2007.C-print, 70x50 cm

Interjú Károly-Zöld Gyöngyi képzőművésszel

  1949 Marosvásárhely RO
  www.kaposart.hu
  Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  0040 744 825 879
  Stúdió: 400450 Aleea Albac,19/13 Cluj-Napoca (Kolozsvár), Románia

 Legfontosabb díjai:
  MATRICÁK 7. nemzetközi kiállítása – Symposion Alapítvány díja, 2017
  Digitális Agóra I. Nemzetközi Digitális Triennálé, Fődíj, 2015
  „Meeting Point” International Art Biennial, Arad, Románia, 2011
  Képzőművészek Országos Szövetsége-UAPR- Grafikai díj, 2011
  Román Képzőművészek Országos Szövetsége, Különdíj, 2000

Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

A gondolkodás módját, amely elvezetett az elektrográfiához a ’60-as évek végén, középiskolai főtanszak-tanárom, Nagy Pál festő- és grafikusművész sugallta pedagógiai nyitottságával, ami megadta a lehetőséget diákjai egyéni fejlődésének a kibontakozására. 1974-ben textil-designeri gyakornokságom alatt kezdtem el, a gyári irodai sarokban talált régi írógépen, betű- és szövegkompozíciókat szerkeszteni, ezt követte a lyukkártyás gépek selejt-szalagjainak a felhasználása, 1980-ban a xerox-kollázs kompozíciók a fotógráfia kombinálásával és termotranszferes textilanyagra való átvitelére is rátértem, majd a ’80-’90 években már a számítógépes-komputerizált minta és vonal gépi tervezésére. Párhuzamosan használtam fel mindezeket a tapasztalatokat műveimben. A téma kivitelezéséhez az elektronikus eszközök adottak voltak, a photoshop, a „kisokos”is kéznél volt. A digitálisan feldolgozott művet a legváltozatosabb anyagokra-anyagokban lehetett kivitelezni. Csak a megfelelő választáson múlott.

Miért szereted ezt a műfajt?

Mozgásba lendít. Lehet-ős-ég. Ész-köz. Híd. Össze-köt. Színes paletta.

Kik hatnak a munkásságodra?

Vasarely és Brancusi szellemisége.

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotói módszeredbe?

Utazás érzelmeim és gondolataim között, egy újabb kifejezési eszköz lehetőségével.

Hagyományos technikákkal is dolgozol?.Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között?

Igen, majdnem minden műfajban dolgozom, ha a téma úgy kívánja.
Mindkettőben egyenlő arányt képvisel a gondolatiság, azzal a különbséggel,hogy a hagyományos módszernél az idő és az anyag súlyossága fizikailag köt, míg a digitális módszer segít mindezt megkönnyíteni.

Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

Ha kiegészítik, segítik egymást.

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja? Miért fontos számodra ez a tagság?Mit adott a Társaság neked?

2016-ban lettem a társaság tagja. Olyan kortárs művészeti irányzatokkal találkoztam a társaságban, amelyek független átjárhatóságot biztosítanak a műfajok között. Megújulásra, elfogadásra ad lehetőséget, szakmai és szellemi társakat biztosít a társaság.

Most éppen min dolgozol? Milyen téma foglalkoztat?    
                                                                                 
A Digitális Agóra – II. Nemzetközi Digitális Triennáléra készülök. Fény–Árnyék összefüggések ciklusomat folytatom.

Hol találkozhatunk a munkáiddal legközelebb?

DouroPrintmaking Biennial 2018, Portugáliában, Székelyföldi Grafikai Biennálé 2018, Sepsiszentgyörgy, Szombathelyi Textil Triennálé 2018. május 24.

Az itt bemutatásra kerülő alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad?

2018-as munkám a „Prayer for Peace” – Trentino for Tibet c. munkám. Érdekel a MailArt és a témához fűződő projekt.

„PrayerforPeace” – Trentinofor Tibet, 2018, elektrográfia, 11x15cm

Interjú Vass Tibor költő, képzőművésszel

  Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
   Miskolc, 1968.08.08.

  Legfontosabb díjai:
  Kassák-díj (1995)
  Szabó Lőrinc-díj (2003)
  József Attila-díj (2009)

Portréfotó: Vass Levente

Mikor kezdtél el elektrográfiai alkotásokat létrehozni?

Ha elektrográfiának számít, hogy a miskolci Molnár Béla Ifjúsági és Úttörőház fotószakkörében egymásra manipuláltam Iron Maiden- és Marylin Monroe-fotókat, akkor 1983-ban. Számítson. Fél évtizeddel később, a nyíregyházi főiskola oktatástechnika óráin az írásvetítő falra, ablakra, emberre vetített képeit fotóztam, azokból készítettem kollázsokat, melyeket pár évvel később, immáron faxhoz, szkennerhez jutva feldolgoztam. Majd a ’90-es évek közepén a Minolta alkotói ösztöndíjának köszönhetően több óriási fénymásológépet használhattam, egy jó ideig korlátlanul. Így gyakorlatilag 1995-ig, amit Magyarországon technikailag ki lehetett használni a műfajban, azzal élni tudtam, idejében beléphettem az elektrográfia-mennyországba.

Miért szereted ezt a műfajt?

Hozzámsegít.

Kik hatnak a munkásságodra?

Többek között Kassák, Erdély, Tandori, Kun Marcella.

Szeretnénk, ha betekintést adnál az elektrográfiai alkotói módszeredbe.

Pepecselős, régi vágású és régi vágyású vagyok. Másoknak úgy tűnhet, bosszantóan aprólékosan dolgozom: hiszen idejétmúlt lehet, hogy igen nagyon részletek készleteibe megyek. Fotózom, nyomtatok, a nyomatra minden elképzelhető nyomhagyó anyaggal, eszközzel festek, aztán újra szkennelek, nyomtatok és nyomhagyok, fotózok, és kezdem régestelen régig, elölről az egészet, közbeiktatva más és más elektronikus eszközöket (pl. digitális mikroszkóp, fénymásológép), régebbnél régebbi nyomhagyókat (pl. letraszet, tintaceruza, szövegjavító festék, indigó), amíg el nem jutok odáig, hogy na, most már jó lehet, most már olyanná válik, amilyennek elgondoltam. Többnyire sorozatokat képzek, egyedi képeim alig-alig készülnek.

Hagyományos technikákkal is dolgozol. Mi a különbség a digitális és a hagyományos alkotói módszer között? Hogyan lehet egyensúlyt tartani a különböző munkamódszerek között?

Az elektrográfia számomra a hagyományos technika. Nem bánom, hogy én ebben szocializálódtam. Mindez semmit nem érne azonban, ha a főiskolán, majd később munkahelyemen, a Miskolci Galériában nem tanultam volna meg, mit kell tudni a hagyományos grafikáról, elméletről, gyakorlatról.

Mikor lettél a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja? Miért fontos számodra ez a tagság?

A Társaság alapító tagja vagyok.

Most éppen min dolgozol? Milyen téma foglalkoztat? Hol találkozhatunk a munkáiddal legközelebb?

Augusztus 8-án, 50. születésnapomon El, Kondor, pláza címmel nyílik kiállításom a Herman Ottó Múzeum Rákóczi-házában; hasonló című kötetem (versek, elektrográfiák) ugyanekkor jelenik meg. A kiállítás kurátora Bán András művészettörténész, a Műcsarnok vezető kurátora; látványtervezője Dienes Ágnes, a Herman Ottó Múzeum munkatársa.

Az itt bemutatott alkotásod mikor készült, miért ezt a munkát választottad?

A kép a legutóbbi, A Nagy Bibin és a műlovarnő című kötetemben, 2016-ban jelent meg. 70x50 cm-es, vegyes technikával, 2016-ban készült elektrográfia. Felhasznált eszközök, anyagok, kellékek, többek között: számítógép, szkenner, fényképezőgép, fax, fénymásológép, nyomtató, mobiltelefon, digitális mikroszkóp; akril, akrillakk, akvarellceruza, állatürülék (napos csibe, nyúl, kacsa), bélyegzőfesték, drótkefe, ezüst-, arany-, szén-, grafit- és rozsda- és krétapor, fapác, fűrészgép lánckenőolaj, Hernádkak, Berekfürdő és Mezőkövesd kútvizei, homok, indigó, írógép-javítófesték, lakkbenzin, lazúr, lenolaj, letraszet, linómetsző kés, lószőr, pasztellkréta, madártoll, ruhafesték, színes ceruza, szivacs, tempera, tojássárgája, tus, vízfesték.

Bibinke állatorvosi lova elnyeríti a hét méltó jutalmát, 2016. elektrográfia, vegyes technika, 70x50 cm

Fotók Santl János "Éveim, képeim" c. fotókiállításának záróünnepségéről.

Santl János a 2000-es évek elején rendszeresen részt vett a társaságunk által szervezett MATRICÁK Kisméretű Elektrográfiák  nemzetközi kiállításain. Jelen fotótárlatán ezekből az elektrográfiai munkáiból bemutatott egy válogatást.

Ez alkalomból hívta meg  HAász Ágnes elnököt a megnyitó ünnepségre, aki néhány mondatban beszélt az elektroggráfia műfajáról,  társaságunkról, melyet élénk érdeklődés fogadott. Így került sor Vollnhoffer Mária galériavezető felkérésére, hogy  a záróeseményen Haász Ágnes előadásában kötetlen beszélgetés formájában egyesületünk működésének, tevékenységének részletesebb bemutatására Spitzer Fruzsina és Ruzsa Dénes. társaságában.

Az előadáson tagjaink közül Bálint Bertalan és Csízy László is részt vett.

A TV monitoron, folyamatos vetítéssel tagjaink 2-3 munkáját tekinthették meg a finisszázs vendégei.

Fotók: HAász Ágnes

Szigethy Anna megnyitóbeszéde:

Addikció

Többé-kevésbé mindannyian függünk valamitől vagy valakitől. Mindannyian függőségi rendszerben éljük az életünket: vannak legális és illegális drogok, pótszerek, viszonyok, amelyekkel kiváltjuk a mindennapokat, könnyítünk saját magunk elviselésén.

A művészetben mindig is volt szó különböző addíciókról, függésekről – Degas Abszintivóitól Nan Goldin fotósorozatáig a Szexuális függés balladájáig. Különböző élethelyzetben sokan és sokféleképpen fogalmazták meg filmben, festményen, fotóban, versben; erőszakosan, nosztalgiával, istenítve, démonizálva vagy kritikusan a mindannyiunkra annyira jellemző, minket foglalkoztató addíciót.

Az a kifejezés a legjobb szó a függőségre, hogy valami hiány, amivel meg kell küzdeni, amit le kell győzni; és nem a társadalmi elvárások, a „társadalmi normák” miatt; hanem mert önmagunk békéje a tét. Érvelhetnek, hogy civilizációs betegség vagy egészségügyi ok, egy lelki gyengeség vagy kényszeresség; de valószínűleg az emberiség történetében mindig is voltak, vannak –pillanatnyi- megnyugvást hozó vagy bukásra ítélt próbálkozások a sima létezés elviselésére. Hogy pusztítók vagy kordában lehet őket tartani, az már függ az egyes személytől; és ezt járták körbe a diákok.

A hiány, hiátus csak másodlagosan vonatkozik valami konkrét tárgyra, szerre, kapcsolatra; először valami belőlünk hiányzik, valami után sóvárgunk, valami nem stimmel.

Az itt látható munkákban az alkotók mindenfajta addícióval foglalkoztak; nemcsak a nyilvánvaló, a médiából/bűnügyi hírekből/tragikus életsorsokból/vagy a saját közvetlen környezetünkből származó elsődleges függésekkel, de a társadalom számára még (bizonyos határig) elfogadottakkal, mint a munkamániával, társfüggőséggel vagy a tárgyakhoz való beteges ragaszkodással.

Azért szeretem a szakkollégisták kiállítási anyagát, mert nagyon okosan, érzékenyen nyúltak a témához; mert nem az elitélés munkált bennük a projekt során.

Vigyázzanak magukra, legyen szükségük minél kevesebb addiktív elemre az életükben, minél inkább találják meg a lelki békéjüket – elmerülve a munkákban, a kisérő leírásokban, csakis ezt kívánhatjuk nekik és mindannyiunknak.

A 2017-2018-as magyar V4-elnökség kulturális és tudományos programsorozata:

A Visegrádi Együttműködést – annak történelmi előzményeire építve – hozták létre a közösn múltra, értékekre, érdekekre, valamint a kölcsönös bizalomra alapozva Visegrádon. A négy országból –Magyarország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia – álló Visegrádi Csoport (V4) megalakulása óta hatékonyan képviseli regionális érdekeinket, 2004 óta az Európai Unióban is. A V4 a stabilitást és a növekedést képviselő európai tényező. Az országok együttműködése kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy jobban megismerjük egymás hagyományait, művészetét, épített örökségét, természeti értékeit és kultúráját.